Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Brenner Róza: Magas hőmérsékleten zsugorodott és deformálódott XVIII. századi bőrcsizma restaurálása
hosszában félbevágott fa henger. Ezt a megnedvesített szárba helyeztük, majd a hozzá méretre vágott, vékony faékek egymást követő behelyezésével folyamatosan növeltük a szár keresztmetszetét. Másfél hét elteltével, mikor az ötödik éket próbáltuk behelyezni, észrevettük, hogy az egyik oldalvarrás mentén, a bőr egy kb. 4 mm-es szakaszon elszakadt. Ezt követően a tágítást ebben a formában nem folytattuk, mivel az a csizma további szakadását okozhatta volna a leginkább meggyengült bőrrészeken, hanem egy újabb, kíméletesebb módszerrel próbálkoztunk. A megnedvesített bőrt a leggyengébb részén, vagyis a két oldalán lévő hímzések mentén kézzel lefogva, a középső, erősebb területeket belülről, bőrdomborító szerszámmal próbáltuk nyújtani. A nyújtás lassan haladt és sajnos hamar vissza is húzódott. Látható volt, hogy ez a módszer csak akkor lehetne eredményes, ha több napon keresztül egyfolytában nyújtható lenne a bőr, vagy ha valami olyan módon lehetne rögzíteni a tágult bőrrészeket, hogy azzal ne feszítsük a bőr oldalsó, meggyengült széleit. Mivel az előbbi megoldásra idő, az utóbbira pedig technikai lehetőség nem volt, így ezt a tágítási módszert is abbahagytuk, tudva, hogy kellő idővel (és erővel) vagy megfelelő eszközzel feltehetőleg ez lehet az egyetlen, valóban eredményes megoldás. A legnagyobb alakítóerő alkalmazását a zsugorodott csizma szára és erősen felfelé kunkorodó fejrészének szétnyitása igényelte. A torokrészben lévő, eredetileg is a lábfej mozgását segítő, enyhén megráncolt bőrráhagyás még zsugorodva és helyi nedvesítés nélkül is engedte a két rész derékszögűre nyitását, azonban közben a talp lágyék része felfelé megtörve behajlott, a fejrész pedig elengedve azonnal visszaugrott. Ezért a megnedvesített fejrész belsejének elejét keményre gyúrt papírvatta darabokkal tömtük ki, majd a lágyék részhez egy megfelelő méretűre faragott Austrotherm9 darabot helyeztünk, elé pedig ismét papírvattát és így szorítottunk a talphoz egy egyenes oldalú fa lécet rugalmas pólya segítségével.10 Ezt követően a szárba behelyeztük a tágításhoz használt, esztergált fa rudat, majd egy derékszögű fémvonalzó fekvő részéhez széles hevederrel hozzáfogtuk a fejrészt, álló részéhez pedig a szárrészt. így lekötve két hétig állt a csizma párakamrában. Ezután, mivel további formára alakításra már nem volt lehetőség egyik csizmán sem, a lekötött csizmának pedig fokozatosan úgyis lekötve kellett a külső, szárazabb páratartalomhoz alkalmazkodnia, mindkettőt végleg kivettük a párakamrából az 50%-os relatív légnedvességű műhelybe. Ez után a páratartalmat fokozatosan csökkentve 45%-ig az alakítás alatt lévő még további egy hónapot volt lekötve, rendszeres ellenőrzés mellett. A lekötés szétbontására 42%-os páratartalom mellett került sor. A sérült sarkantyú helyreállítása A 90°-ban elhajlott sarkantyú részbeni helyreállítását fémrestaurátor11 végezte, mivel a sarkantyú hátsó, lehajtott végét fogóval, bőrdarabok közé szorítva igen óvatosan, de sikerült megmozdítani. A visszahajlítás során a kb. 45°-os szöget elérve már érzékelhető volt, hogy további hajlítással a forrasztás eltörne, így ennél a pontnál a helyreállítással meg kellett állni. 123
