Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Brenner Róza: Magas hőmérsékleten zsugorodott és deformálódott XVIII. századi bőrcsizma restaurálása
A félig áteresztő fóliák használatán kívül a párásítás leginkább bevált módja a párakamrába helyezés, melynél egy megfelelő alapterületű vizes edényre helyezett rács fölé polietilén fóliából sátrat építve a rácsra tett tárgyat a párolgó víz átjárja. A párolgás mértéke ultrahangos párásító készülék által előállított hideg páragőz sátorba vezetésével növelhető és részben szabályozható. E megoldás előnye, hogy a sátor nyitható, abban - ha csak a külső tér nem túl száraz - párásított körülmények közt alakítható a tárgy. Hátránya azonban, hogy a pontos relatív páratartalom nehezen, csak igen gyakori ellenőrzéssel állítható be stabilan, mivel egyrészt a környezet hőmérsékletétől függ, másrészt a rendelkezésre álló páramérők csak késve mutatják a sokszor hirtelen páratartalom-változást, harmadrészt az ultrahangos párásító áramszükségletének biztosítása munkaidőn kívül nem megoldható, mint ahogy az értékek ellenőrzése sem. A párakamrában történő párásítás másik módja, ha az alsó edénybe a párolgó felület felett elvileg 90-100%-os relatív páratartalmat adó vízbe valamilyen sót oldva csökkentjük a párolgás mértékét. Adott sók telített oldatának adott hőmérsékleten való párolgása mindig ugyanazt a relatív páratartalmat teremti közvetlen környezetében.7 Tehát egy megfelelően kiválasztott só telített oldata képes egy jól záródó kamrában a szükséges páratartalmat produkálni. Ennek előnye a közvetlen vízzel való érintkezésen kívül, hogy a kamrában lévő levegő nedvességtartalma hosszú távon, stabil értékre beállítható8, a környezet hőmérsékletétől - szélsőséges esetektől eltekintve - nem függ, elektromos áramot nem igényel és könnyen, viszonylag olcsón kivitelezhető. A bőr lágyítását párakamrában végeztük, melyben a kb. 56%-os relatív páratartalmat kalcium-nitrát telített oldata biztosította. A megfelelő érték elérése kb. két hét alatt sikerült, mivel a műhelyben eredetileg jóval alacsonyabb (kb. 30%) volt a páratartalom, az erősen kiszáradt csizma pedig a kamrába téve mindig magába szívta az újabb és újabb nedvességet, melyet a kb. 75%-os páratartalmat biztosító nátrium-klorid telített oldatának behelyezésével és többszöri újranedvesítésével próbáltunk pótolni. Mindezzel párhuzamosan a külső légteret is igyekeztünk párásítani, így, a fűtési időszak ellenére, a műhelyben több hónapon keresztül sikerült biztosítani a 45-50%-os, a párakamrában pedig az 55-56%-os páratartalmat. A csizma a megfelelő érték elérését követő néhány napon belül lágyulni kezdett. Igen jól érzékelhető, tapintható volt a változás, az eredetileg nehezen mozdítható bőr minden komolyabb erőfeszítés nélkül hajlítható és rugalmas lett. A korábban keményre száradt kitömő papírok a szárból könnyen, a zsugorodott csizma fejéből nehezebben, de eltávolít- hatóvá váltak. 121 4. A párakamrába helyezett csizmapár. Pair of boots in the humidification chamber
