Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Brenner Róza: Magas hőmérsékleten zsugorodott és deformálódott XVIII. századi bőrcsizma restaurálása
nyedik, majd fokozatosan szélesedik a sarok közepéig. A talpat két részből szabták, talpbőrből és sarokfoltból. A felsőrész három szimmetrikus részből áll. A fejrész keskeny szabású, az ún. „körömcipő vonalig” tart. A talp elkeskenyedő lágyéka miatt a fejrész egy kicsit aláhajlik a talpra. A szár felfelé enyhén kiszélesedő, mindkét oldalon végigvarrt. Az elülső rész teteje középről két ívben kiemelkedő, majd szimmetrikusan lefelé hajló, a hátulsó rész pedig e vonalak folytatásaképpen szimmetrikusan, először ívesen lefelé, végül középen enyhén kicsúcsosodva szabott. A bélés a talpon és a szár teljes hosszában bordó színű, fényes, a fejrészben pedig barna színű, puha, barkaréteg nélküli bőr. Szabását tekintve a fejrész bélése nem a körömcipő vonalon, hanem a nyak felső részén találkozik a szárbéléssel. A szárbélések hasonlóan szabottak, mint a felsőrész-bőr, csak az elülső rész keskenyebb, a hátulsó pedig szélesebb, így a varrás vonalak egymástól kb. 1-1 cm távolságra esnek. A talp, ill. felsőrész béléseit a talppal, ill. felsőrésszel egybe varrták azok összeállításánál. A sarokerősítő barna színű, közép vastag, téglalap alakú bördarab. A talp és a felsőrész összeállítás (a bélésekkel együtt) a sarokig fordított-varrott, kéttűs varrással, a talpban bújtatott öltéssel. A szár hátsó, ill. részben a fejrész hátra nyúló szárnyának alsó részéhez barkaoldal/húsoldal öltéssel van hoz- závarrva a sarok borítóbőre. A beillesztett fa sarokra ráhúzott, és feltehetőleg ragasztott borítóbőrt a sarok talpára helyezett sarokfolton keresztül, körben végig faszegek rögzítik. A sarok belső oldalára lefutó talpbőrt a két szélén a sarokborító bőrhöz varrták kéttűs varrással. Az öltések mindkét oldalon jól látszanak. A felső részen, az oldalvarrások és a „körömcipővonalon” a fej és a szár összevarrása élösszeállítással, kéttűs varrással, húsoldal/él öltéssel készült, amelyet fémszálas cérna körültekerésével díszítettek a két bőr éle közötti szakaszon. A béléseket és a szegőzsinórt bújtatott csavaröltéssel varrták be. A felsőrész és bélések varrásához vékonyabb, a talpvarráshoz erősebb, feltehetőleg viaszolt, sodrott lencérnát használtak, melynek bújtatását árral és tompa tűvel vagy sörtével1 oldották meg. A csizma felsőrész-bőre a szabott részek széle mentén dúsan hímzett, fémszálakkal, bitterekkel. A bőr alatt egy megerősítésül szolgáló, natúr színű vászon van, a hímzést a két rétegen keresztül készítették. A hímzéshez öt féle füttert használtak. A felvarró selyemcérnára minden színoldalon lévő öltésnél apró fémspirál darabkákat húztak (bouillon-technika), dúsítva vele a hímzést. Az egyszerű, középen lyukas, kisebb bittereket egymást fedve varrták. Az apró, domború pontsorral szegélyezett, szintén középen lyukas füttert kereszt alakban négyfelől fémfonallal rögzítették. Az ovális alakú, domborított szegélyű l.ábra A csizma felépítésének szerkezeti rajza. The structure of the boot. 116
