Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Heitler András: Bartolomeo Caporali Madonna a gyermek Jézussal című freskójának restaurálása

ugyanattól a kereskedőtől, nem csupán hasonlít az általunk diploma- munkaként választottra, hanem a szó szoros értelmében egy és ugyanazon festményről van szó. A hiányok formája, a repedések vonalvezetése olyannyira megegyezik, hogy az nem lehet a véletlen műve. Az 1307-es leltári számú, kisebb méretű (60x58 cm) freskó nem más, mint a Madonna a gyermek Jézussal leválasztása után a falon maradt vakolat és festékrétegek újbóli leválasztásával kapott kép.

(3. kép) A két kép összehasonlításakor pontosan egymáshoz illeszkedő töredékeket is találhatunk: ami az egyik képen hiány, az a másikon meglévő festék-fragmentum. Az első művelet során ugyanis helyenként a freskó a vakolattal együtt („húsában”) vált le, máshol csak a festékréteg, pontosabban sok esetben a legfelső festékrétegek („bőrében”) leválasztása sikerült, helyenként pedig minden a falon maradt, a ragasztóanyag egyszerűen elvált a felülettől. A „maradék” a kis Jézus derekának vonalától felfelé egy még értelmezhető, összefüggő képet alkotott (e vonaltól lefelé már első nekifutásra sikerült húsában leválasztani a festményt), ezért az eljárást megismételték. Majd a nagyrészt aláfestésből és a felső rétegek kis töredékeiből álló lenyomatból önálló műtárgyat csináltak. Szinte csak a véletlennek, no és persze a 19. század végi magyar szakemberek jó érzékének köszönhető, hogy a két kép nem két, egymástól távoli gyűjteménybe került, hanem egy helyen, egymás mellett tanulmányozható. A kép festékrétegeinek ez a szétválasztása tönkretette a kép eredeti szerkezetét, ugyanakkor e balszerencsés beavatkozásból némi haszon is származott, hiszen bepillantást nyertünk a festő módszerébe. Pontosan láthattuk például, hogy a testszíneket mindenütt zöldes tónus aláfestésével kezdte felépíteni a mester, majd erre következett a rózsaszínes hússzín. A gyermek Jézus esetében pedig az így megfestett testre készítette el a ruha modellált redőit a festő, így az első leválasztás voltaképpen „levetkőztette” a kisdedet.

A restaurálandó freskó alapos tanulmányozása során megfigyelhettük, hogy a kép felszínén kétféle textília lenyomata található, az egyik sűrűbb, a másik ritkább szövésű. Ezek a minden bizonnyal a felszín levédéséhez, leragasztásá- hoz használt anyagok a kép hátoldalról felhordott beágyazó anyagába nyomódva őrződtek meg. De miért van két eltérő textúrájú nyom? Mint arról a kép feltárása, tisztítása, továbbá a hátoldali hordozórétegek eltávolítása során meg3. A kisebbik Caporali freskó, a restaurálása előtt. Ez maradt vissza a falon az első leválasztási kísérlet után.

The smaller Caporali fresco, prior to restoration, and still affixed to the wall despite an earlier attempt at detaching it.

85