Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bodorné Szent-Gály Erzsébet - Péterfy Dóra: Szűz Mária-szobor Tarcalról
A reprezentatív látványosságra törekvő barokk korszak különösen kedvelte a pazar ruhába öltöztetett, megkoronázott és felékszerezett Mária szobrokat, amelyek az illuzio- nizmus fokozottabb elérése érdekében gyakran emberi hajból készült parókát is viseltek. Mint kitűnik, a szent-szoboröltöz- tetés nem csak a minél élethűbb megjelenítést, és a díszítést, „ünneplőbe öltöztetést” segíti, de votív célokat is szolgál - a fohászkodás alkalmával, vagy a kérés beteljesülésekor a szentet közvetítő szobor fogadalmi ajándékot kap: ékszereket, díszes ruhát. Az pedig, hogy a ruhákat váltogatni lehet, el is különítheti az ünnepeket a liturgia által előírt különböző színű textilekkel. Feltételezhető az is, hogy egyes esetekben a szent-szobor felöltöztetése egy kevésbé tetszetős, vagy már rongálódott, festékhiányos szobor elkendőzése érdekében történt. Avagy köny- nyebbség - esetlegesen egy naiv fafaragónak - ha egyszerűsítve készül a szobor. A legmívesebb ruhácskák a barokk apácaműhelyekből kerültek ki, ahol a gyermektelen apácák valószínűleg szívesen töltötték az időt a kis öltözetek körüli foglalatoskodásokkal. A szandai kis kápolna szobráról így ír Limbacher Gábor: „úgy véljük, hogy „Máriácska” az utód nélkül maradt gondozóasszony számára, meghatározott értelemben szinte gyermek funkciót is betölt.”4 Ezt erősíti az elnevezés is, amely- lyel azt az asszonyt szokták illetni, aki a templomokban, kápolnákban álló Mária- szobrot gondozza, öltözteti: ő „Mária dajkája”. (1. kép) Az egyház azonban nem mindig nézte jó szemmel a szentek szobrainak felöltöztetését. Az első korlátozásokat a Tridenti zsinat (1545-63) próbálta bevezetni, majd egy évszázaddal később kelt brévéjében Vili. Orbán pápa, aki a történelmi igazság megcsúfolásának érezte, hogy egyes helyeken saját nemzeti viseletűkbe öltöztetik a szenteket, illetve a szerzetesek saját rendi ruhájukkal teszik ezt. II. József a felvilágosodás nevében 1784-ben kitiltotta a templomokból az öltöztetett szobrokat. A rendelet különösen azokat az alkotásokat érintette, amelyeknek a textil alatt nem volt kidolgozott szobortestük. S bár a rendelkezést több helyütt - különösen a magánkápolnákban - sikeresen kijátszották, számos adat tanúsítja, hogy a szobrok a templomok padlására, pincéjébe, vagy - szerencsésebb esetben - a kis falusi „káponkákba” kerültek át, újonnan készült alkotásoknak adva át helyüket. A napjainkig létező szobrok bizonyítják, hogy a 1. A szandai „hordozó Mária” a balassagyarmati körmenetben Virgin Mary statue from Szanda in procession, Balassagyarmat 90
