Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Péter Attila: A kálózi II. századi bronzlanterna restaurálása

amelyet hengerelve az eredeti drótnak megfelelő 0,7 x 0,9 mm keresztmetszetet kaptunk. Több láncrészletet készítettünk eltérő átmérőjű láncszemekből, amíg az eredetivel megegyező, -14 mm átmérőjű szemekből felépülő fonatot kaptunk. Az általunk nem ismert eredeti forrasztási technika helyett a láncszemeknél keményforrasztást végeztünk, mert az alkalmazott 650 ezrelékes finomságú ezüst forraszanyagnál kisebb a galvánelem-képződés veszélye, mint az ónforrasznál. Az oválisra összenyomott, majd patkóalakban meghajlított szemeket a fonat utolsó két láncszemén is átbújtattuk, ezzel értük el a fonat sajátos textúráját. A láncok végeit lezáró 6 db 160 mm átmérőjű, valamint a fedélgömbökhöz csatlakozó 4 db 250 mm átmérőjű karikát 2 mm átmérőjű vörösrézdrótból készítettük. Mivel ebből a két fajta karikából egyetlen darab sem maradt analógiának, ezért méretüket a hozzájuk tartozó furatok alapján határoztuk meg. (5. kép)

A MÉCSES REKONSTRUKCIÓJA

A lanterna fényét biztosító mécses töredékeiben sem maradt az utókorra, viszont a múzeumlátogató nehezen tudná értelmezni a tárgyat, a központi szerepet játszó világítótest nélkül, ezért rekonstrukciója mellett döntöttünk. Sajnos az egyetlen hazai tanulmányozható példánynak, az aquincumi lanternának is hiányzik a mécsese (6. kép), ezért átnéztük a Magyarországon fellelhető hazai és külföldi szakirodalom jelentős részét analógiák után kutatva. A célra legmegfelelőbb példány a Pompejiben folyó ásatások során került napvilágra (7. kép). Az

6. Aquincumi analógia Analogy from Aquincum

7. Pompeji analógia Analogy from Pompeji

8. A lanterna rekonstrukciós rajza Reconstruction drawing of the lanterna

71