Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kovács Petronella: Gondolatok a 30 éves egyetemi tárgyrestaurátor képzés kapcsán
technikai megfigyeléseit, az általa javasolt természettudományos vizsgálatok eredményeit és a tárgy helyreállítása nem egy bölcsész, valamint egy jó esetben kézművesnek nevezett segéderő, hanem két, vagy akár több, a műtárgyat másmás szempontokból megközelítő szakember közös munkája volt. Ha kasztokba lehetne sorolni a múzeumban dolgozókat, akkor az 1970-es, de még az 1980- as években is a tárgyrestaurátorok a páriák kasztjába kerülhettek volna. Hiszen még a festőrestaurátorok és az oktatásért felelős személyek egy része is „bili- restaurátorok”-nak5 titulálta, az amúgy e bilirestaurátorok által szervezett konferenciákon6 a szakma képviselőit. Az igazság megkívánja, hogy megjegyezzük, az egyetemi tárgyrestaurátorképzés megindítása után - mely az első időkben kizárólag múzeumi alkalmazottak számára volt elérhető, és az intézmények többsége pártolta a továbbtanulás e formáját - bár a jelentkezők létszáma hosszú ideig nem csökkent, évente 80-100 fő körül mozgott - nem mindenki élt a lehetőséggel, így szép számmal maradtak a múzeumokban egyetemi végzettség nélkül dolgozó kollegák.7 Ez a tény, valamint az egyetemen elsajátítható tudásalapú vitakészség és a nyelvtudás hiánya, ezáltal a külföldi szakirodalomban való járatlanság az időközben egyetemi diplomát szerzett tárgyrestaurátorok megbecsülését is visszafogta. Az egyetemi tárgyrestaurátor képzés 1974-ben levelező tagozaton8 indult meg havi kb. egy hét elfoglaltsággal, elméleti és gyakorlati órákkal, melyeket a múzeumi háttér, a múzeumi restaurátorműhelyben elkészítendő vizsgamunkák egészítettek ki. A tanulmányi idő négy év volt, melyet egy, a diplomamunka elkészítésére rendelkezésre álló félév egészített ki. 1991-ben a képzési idő öt évre emelkedett9, és a már 1982-ben megindult szakosodási lehetőség kibővült, valamint előre tervezetté vált azzal, hogy a jelentkezők az adott évben meghirdetésre kerülő két, 2003 óta három szakirány közül választott szakirány szerinti felvételi vizsgát tesznek.10 Az idők során az óraszámok megduplázódtak, sőt az 1982-ben bevezetett kötelező ásatási és művésztelepi gyakorlattal, (1. kép) valamint a közelmúltban a művészettörténet órákhoz kapcsolódó múzeumlátogatásokkal és fakultatív órákkal szinte a nappali tagozat óraszámát elérve az induláshoz képest talán háromszorosra nőttek.11 Ennek ellenére a képzés továbbra is levelező tagozaton folyik 1991 - a KMI megszüntetése - óta az egyetem Restaurátorképző Intézete és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében. E tanulmány szerzője a tárgyrestau rátör képzés ösz- szes lépcsőjét az alaptanfo- lyamtól12 a két éves felsőfokú 1. IV. éves tárgyrestaurátor hallgatók mintázás fémrestaurátor tanfolyamon gyakorlata az egyetem tihanyi művésztelepén keresztül az egyetem fa-búSculpture practice of the 4th years object conservator , , students at the artist colony of the university in Tihany torrestaurator szakirányán 48
