Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ferenc Eszter: Porcelánkiegészítés alkalmazása egy meisseni hatású gyertyatartón
zás a porcelángyártás terén. 1752-től 1757-ig működtek Wilhelm Kaspar We- gely égető kemencéi. Az innen kikerülő termékeknél meghatározó a meisseni porcelán hatása. Még a massza is hasonló volt a szászországihoz, bár gyengébb minőségű. Az új manufaktúra Wegely embereivel dolgozott, az ő nyersanyagát hasznosította, és amikor a poroszok elfoglalták a várost, sok szakembert csábítottak el Meissenből. 1763-ban a gyár királyi tulajdonba került. II. Frigyes porosz király szenvedélyesen szerette a porcelánt, és pártfogása óriási lendületet adott a gyár fejlődésének. Érett rokokó stílusú étkészletek készültek az udvar számára, miközben javult a porcelánmassza és a díszítőfestés minősége. A kitűnő művészeknek köszönhetően (a Meyer testvérek foglalkoztak a formázással, Johann Baptist Pfurdzel, Johann Friedrick Raske és Johann Friedrick Schulze a festéssel). Berlin lépést tudott tartani az 1880-as években bekövetkező ízlésváltozással, amikor a klasszicizmus határozott cezúrát hozott a vásárlóközönség igényeiben. Ebben az időben dogozott Berlinben Seger, aki egy alacsony hőfokon égethető, gazdagon díszíthető lágyporcelánt kísérletezett ki és évekig gyártotta a gyár egyik kis kemencéjében. A Seger-porcelán azonban nem vált be, mert a benne lévő földpát nem volt elegendő a kvarc feloldásához, ezért rideg és törékeny volt, a kemencéből olyan feszültséggel került ki, hogy aránylag kis ütésre eltört. Másrészt a formálása a kevés kaolin miatt nehézkes volt. Az első világháború után beszüntették a gyártását. A legjobb minőségű berlini porcelánmunkák 1900 körül születtek. A koronaherceg 1905-ben tartott menyegzőjére készített felvonuló porcelánfigurákat, amelyeket Adolf Amberg formázott, a 20. századi szobrászat egyik mesterműveként tartják számon. A berlini gyára II. világháború alatt elpusztult, de az 1950-es évek közepén új üzem épült.1314 Anyagvizsgálatok A raktárban tárolt gyertyatartó talpazata és rajta a figurák épek voltak, a gyertyakarok közül három azonban teljes egészében hiányzott. (2. kép) Pótlásuknál analógiaként segítséget jelentett a gyertyatartó 1992-ben restaurált párja. A gyertyakarok közül kettőn még az eltűnésük előtt restaurátori javítást hajtottak végre, a törésfelületen jól látszottak a régi ragasztás nyomai. Apró hiányok a virágfüzéren és a csavarmenetnél kívülről lehajtó leveleknél voltak. Az analitikai vizsgálathoz a korábbi ragasztásnyomokból vett mintán Török Klára15 végzett égetéspróbát, amely során az elégetett minta füstjének szagából kiderült, hogy a hiányzó két kart korábban rubin sellakkal ragasztották vissza. A sellak, a gyanták közé tartozik és alkohollal duzzasztható, így dena2. Restaurálás előtti állapot Condition prior to restoration 157
