Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Ferenc Eszter: Porcelánkiegészítés alkalmazása egy meisseni hatású gyertyatartón

getlen díszítőműhelyek, a Steuter és az Auffenwerth család vállalkozásai voltak. De említést érdemel a bayreuthi J. F. Metsch; 1740-től a Pressnitzben dolgozó F. F. Mayer és F. J. Ferner házifestő, akinek működési helyét ma is homály fedi.

A meisseni manufaktúra megalakulásának első évtizedeiben súlyos gyártási, technikai, technológiai nehézségekkel küzdött. Miután hiányoztak a beégethető fém-oxidok, áruikat hidegen festették olajfestékkel. A festéket alacsony hőfokon szinte belesütötték az edényekbe anélkül, hogy színük elégne. Böttger halála után 1719-től 1731-ig Johann Gregor Höroldt került az üzem élére. Höroldt a 18. század legnagyobb színtechnikusa viszonylag rövid idő alatt megoldotta a porcelánok megfelelő színezését. A máz alatti festést 1720-ra sikerül kikísérletezni. 1740-ben jelenik meg az ún. hagymaminta. 1727-től Johann Gottlieb Kirchner; 1731-től pedig Johann Joachim Kändler szobrász is Meissenben dolgozik. Kändler nemcsak a meisseni, de az egész európai porcelánművészetnek is egyik legnagyobb egyénisége volt. Ő honosította meg a porcelánművészetben az európai barokk és a rokokó formanyelvét, az asztaldíszül szolgáló porcelán szobrocskákat, melyek mitológiai alakokat vagy kortárs figurákat ábrázolnak. 1773-ban Erős Ágost meghal, Flenrich von Brühl gróf tulajdonába kerül a gyár, akinek megrendelésére készül a híres „hattyús készlet”. 1774-ben Camillo Mar- colini gróf lett Meissenben az igazgató. Marcolini vezetése idején sok nehézséggel kellett a gyárnak megküzdenie, különösen a napóleoni háborúk alatt, mert az állami támogatás elapadt. Meissen azonban képes volt alkalmazkodni az új klasszicista stílushoz, amelynek legszebb bizonyítékai a Michel Victor Acier és Johann Carl Schönheit által mintázott alkotások. 1814-től kezdve az új vezetés változtatásokat eszközölt, hogy helyreállítsa a gyár hírnevét, amit az olcsóbb termékek kezdtek elhomályosítani. Az igénytelenebb termékek gyártását beszüntették, ehelyett minden darabot magas követelményeknek eleget téve, a részletek legnagyobb gondossággal történő kidolgozásával díszítettek. A szakírók a Marcolini-időszak utáni termékeket a lekicsinylő „késő meisseni” névvel illették - ez a szemlélet, nem vesz tudomást a 19. századi darabok által megtestesített minőségről. (1. kép)

A „késő meisseni” porcelán az elmúlt évtizedekben ismét fölértékelődött. A fehér meisseni porcelánok közül csakis a legjobban sikerűiteket festették. A nem megfelelő minőségű darabokat kiselejtezték, és félkész állapotban eladták olyan független festőműhelyeknek, mint például a drezdai Wolfsohn.

A meisseni gyár e selejteken az 1760-as évek közepétől érvénytelenítette a saját jelzését oly módon, hogy a keresztbe tett kardok közepét

1. 19. századi meisseni gyertyatartópár (Dorotheum 2000 aukciós katalógus)

19th century Dresden Porcelain candlestick (Dorotheum 2000 auction catalogue)

155