Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Koppán Orsolya: Egy 18. századi aranyozott, festett bőr miseruha restaurálása

szett, de a bevarrás nyomai jól láthatóak.) Végül a hátlap vállrészeit az előlaphoz varrták kétoldalt.

A miseruhát töredékes állapotban kaptuk meg, bár a bőr maga jó megtartású volt. Az eredetileg két darabból álló kazulát korábban szétbontották, a hátlapról levágták a vállpántokat, amelyek közül az egyik elveszett. Az előlapon alul nagyobb hiány és szakadás látszott, és mindkét lap szélei az átszakadt öltéslyukak miatt meggyengültek. A felület mérsékelten szennyezett, és nagyon kopott volt. A tárgyat korábban nedvesség érhette, emiatt a bőr erősen deformálódott. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy eltávolították a bélését és levágták a vállpántokat a hátlapról. (1-2. fotó)

A restaurálás célja a deformálódott bőrlapok formára igazítása és kisimítása, a meggyengült részek alátámasztása, illetve a nagy hiányok rekonstrukciós kiegészítése volt.

Aranyozott bőrök kiegészítésének különböző módszerei a hazai és a

NEMZETKÖZI SZAKIRODALOM ALAPJÁN

Aranyozott, festett bőrtárgyak esetében nem könnyű a tárgyhoz esztétikusán is illeszkedő kiegészítéseket készíteni.

Magyarországon hagyományosan az eredetihez hasonlóra színezett bőrrel egészítik ki a bőrtárgyakat. A pótlás készülhet sima, semleges színű bőrből5, amelyen az aranylakkot, ezüst, és egyéb színeket festéssel lehet imitálni, a megszínezett bőrt meg lehet poncolni. Szalay Zoltán hasonló módon restaurált egy bőrkazulát, a munkájáról cikkben számolt be 1980-ban.6 A növényi cserzésű juhbőrből készült kiegészítésekre tojásfehérjével ezüstfüstöt ragasztott. A pótlások rögzítésére Elastosil 07 márkájú szilikon ragasztót használt. A retusálási akvarellel végezte. Végül az egész bőrt barkaoldalról Plasztubol sprayvel (metil- akrilát, butilakrilát és butilmetakrilát kopolimer) védte le. (A szépen restaurált, a budavári Mátyás Templom Múzeumban őrzött kazula ma is jó állapotban van.)

Európában aranyozott bőrök restaurálásával legtöbbet az amszterdami Netherlands Institute for Cultural Heritage intézetben (korábbi Central Research Laboratory for Art and Science) és a northamptoni Leather Conservation Centre műhelyében foglalkoztak.7

Northamptonban8 a bőrtárgy kisebb hiányait hátulról nem-szövött poliészter textíliával támasztották alá, majd Beva 371 és egy fűthető spatula segítségével töltötték fel. A nagyobb hiányokat új, növényi cserzésű borjúbőrrel pótolták. Ahol szükséges volt, a feltöltéseket akvarell festékkel (1992), akril festékkel (1992), 20%-os Paraloid B67 benzines oldatának és „Maimeri colors”-nak (természetes gyantákkal kevert pigmentek) keverékével (1994), vagy 20%-os Paraloid B67 benzines oldatának, 2,5%-os Renaissance mikrokristályos viasznak és pigmenteknek a keverékével (1996) retusálták.

Amszterdamban a Netherlands Institute for Cultural Heritage-ben9 a kisebb hiányokat savmentes pamutszálak keményítő és Mowilith DMC2 (PVAc diszperzió) keverékével, a nagyobbakat három réteg savmentes kozo rostú japánpapírral töltötték fel keményítő segítségével. Ezt gouache festékkel retusálták, majd

142