Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
4-5. szám, 302-303.). Finály utolsó éveiben (betegsége miatt) a kiállítás zárva volt és a restaurálás-konzerválás gyakorlatilag szünetelt. A gyűjteményben akkor kezdődött fellendülés, amikor Finály halála után Posta Béla6 került az Érem- és Régiségtár élére. A tárgyak tönkremenetelét látva Posta Béla minden tőle telhetőt megtett, hogy restaurálásukhoz megfelelő laboratórium és személyzet álljon rendelkezésre. A restaurátor labor mellett fotólabort és gipszmásolatokat készítő műhelyt is tervezett. Az 1900-as évek elején Lehoczky András volt a kolozsvári múzeum Érem- és Régiségtárának szakképzettség nélküli laboránsa. Ő látta el a konzerválási- restaurálási, a fényképezési és a rajzolási feladatokat (C1 1683/1911, C1 2395/1915). Eddigi ismereteink szerint nevének említésével először 1908-ban találkozhatunk, amikor az Érem- és Régiségtár régészeti tanfolyamot tartott, melyen az ország különböző részeiből érkező hallgatók részére vastárgyak preparálását, a porczellán-, üveg- és agyagtárgyak restaurálását és konzerválását oktatta. A 20 rendes hallgató a rendkívüliekkel együtt felszaporodott 30-ra. A tanfolyamon restaurálásról is szó esett: „...egyetemi alkalmazottól nyertek útmutatást a tanfolyam hallgatói, a régiségek és érmék preparálása és konzerválása...tekintetében.” ....a muzeális kezelésre vonatkozó előadások kö vetkeztek, a melyekben Kovács István szólott hazai éremleleteinkről és azoknak feldolgozásáról, dr. Buday Árpád a rómaikori emlékek múzeumi kezeléséről, Lehoczki András a vastárgyak preparálásáról, a porczellán-, üveg- és agyagtárgyak restaurálásáról és konzerválásáról. Ugyané magyarázatok kapcsán mutattuk be a szőnyegek restaurálásának módját is...” (Posta Béla: Régészeti tanfolyam az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárában, Erdélyi Múzeum 1908. 228-237.) Lehoczky 1921-ben már Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott az Érem- és Régiségtárban, ahol feladata a fényképezés, gipszöntés és vastárgyak restaurálása volt (K726-1921-45, K 726-1923-135). 1937-től tervezték a Déri Múzeum konzerváló és preparáló laboratóriumát. A személyi feltételek biztosításának bürokratikus nehézségei miatt azonban csak 1939-ben indulhatott meg a munka. Ez volt az első magyarországi restaurálási célra létrehozott múzeumi laboratórium. Az országban máshol korábban is alakultak ki restaurátorműhelyek, de azokat nem tervezetten, hanem mindig egy kicsit, fokról-fokra előre lépegetve a szükségletek hatására alakították ki. A debreceni laboratórium abban is kiemelkedett a többi közül, hogy egymás után háromszor került vegyész végzettségű személy az élére. Ezért az új laborvezető mindig követni tudta elődje fejlesztéseit és a restaurálás érdekében tett erőfeszítéseit. A debreceni műhely megtervezéséért, az első összefoglaló magyar nyelven írt restaurátor kézikönyv megírásáért ki kell emelnünk Hegyi Zoltán7 személyét. Az ELSŐ RESTAURÁTOROK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN A nemzet első múzeumában a restaurátorok létszáma csak lassan emelkedett. 1949-ben az eskütevők között 11 restaurátor nevével találkozunk (K-726-1949-1698, Fejős 1955), 1976-ban a számuk 16 fő (N.N. 1966). 10
