Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Országh Borbála: Üveghátlapfestmények restaurálási lehetőségei
Konzerválószerként a viasz mellett a leggyakrabban viaszgyanta keverékeket alkalmaznak: különböző viaszokhoz kis arányban (5-10%-ban) gyantákat (velencei terpentint, elemi gyantát, kolofóniumot) kevernek. Léteznek gyárilag előállított viaszgyanta keverékek is, pl.: Lascaux Klebewachs 443-95 (mikrokristályos viasz és szintetikus politerpén gyanta keveréke). A viaszgyanta keverékek hátránya, hogy bekövetkezhet ezen keverékek szétválása, ami a törékenység növekedésében, és az átlátszóság csökkenésében jelentkezik. Az üveghátlapképek pergő vagy porló festékrétegeinek saját kötőanyagával történő visszarögzítését román restaurátorok alkalmazzák sikerrel a nagyszámú népies üvegikon restaurálása során. A főként tojástempera kötőanyagú üvegfestmények festékrétegeit tojássárgája desztilláltvizes oldatával konzerválják. A tojássárgája oldatot különböző hígításban, permetezéssel, vagy injektálással hordják fel a felületre. A tojássárgája az azonos kötőanyaggal festett festékbe beszívódik, ami így visszaragad az üveghez. A bevitt kötőanyag későbbi kiszáradásakor az eljárás megismételhető. Az üveghátlapfestmény festékrétegeinek Pettenkofer-féle módszerrel való konszolidálásának eljárását angol restaurátorok kísérletezték ki. Az eljárás ismert hátránya, hogy az oldószer részben visszamarad a festékrétegben (ami a tapadáshoz szükséges rugalmas állapotot adja), teljes elpárolgása után azonban előfordulhat, hogy a korábban károsodott területeken újra megjelennek a leválások. Az ilyen módszer sikeressége nagymértékben múlhat a puhítás utáni kezeléseken: vagyis, hogy a puhítást tartós préselés, valamint valamilyen rugalmas bevonat felhordása követi-e. AZ ESZTÉTIKAI KIEGÉSZÍTÉS MÓDSZEREI A festékréteg hiányainak pótlására számos lehetőség kínálkozik. Az egyik eljárás, ha az üvegkép mögé egységesen, vagy a hibahelynek megfelelően színezett, savmentes papírt helyezünk. Ezzel a megoldással egységesíteni lehet a sérült, kopott felületeket, ki lehet küszöbölni a szemnek zavaró hiányokat. Ha a retusálás idővel elszíneződik, vagy kifakul, mód van annak utólagos javítására vagy kicserélésére, a festmény legkisebb károsítása nélkül. A lüszteres, csillogó hatás fokozása érdekében a retusálás poliészter fóliára is végezhető. (5. kép) A retusok a fólia felől nézve fényesebbek, és nincs az a veszély, hogy beleragadjanak az eredeti festékrétegekbe, de a telített poliészter fóliák párazáró réteget alkotnak a festékrétegek mögött, ezért ennél a megoldásnál is figyelni kell a műtárgy későbbi elhelyezésére. A két módszer kombinálható olyan módon, hogy a papírlapra megfestett kiegészítések és az üvegkép festékrétegei közé helyezünk poliészter fóliát. Az üvegképek esetében a közvetlenül a hiányhelyre felfestett retusálás azért nehéz, mert a visszafelé való festésmód miatt a színt és a retus vastagságát elsőre el kell találni. A retust alapvetően a konszolidáláshoz használt anyag és az eredeti festék kötőanyaga határozza meg, anyagát úgy kell megválasztani, hogy felhordásakor vagy későbbi visszaoldásakor ne veszélyeztesse az eredeti festékrétegeket. Töredékes üvegikonok restaurálása során felmerülhet a rekonstrukció igénye is. A népies üvegikonokat sok esetben grafikai előkép alapján, vagy egy másik 107
