Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: Mozaikok egy életműből: Szalay Zoltán restaurátor nyolcvanéves

hogy a néprajzi anyag restaurálásához megfelelő képzettséggel rendelkező munkatársakra van szüksége. Minthogy a legszembetűnőbb romlások a fatárgyaknál mutatkoztak, ehhez keresett először megfelelő munkaerőt.”

“A Néprajzi Múzeumban csakhamar beilleszkedtem a munkába, ami ebben az időben általában a háború alatt elcsomagolt tárgyak kicsomagolására, ideiglenes elhelyezésére korlátozódott. Nekem ezen kívül meg kellett terveznem a leendő műhelyemet. Erre két nagy helyiséget kaptam. Vargha László kikötése volt, hogy olyan szekrényeket tervezzek, amelyek a lehető legtökéletesebben záródnak. Ezelőtt a pormentes elhelyezésre nem fordítottak gondot.’’(Szalay Zoltán visszaemlékezései)

1. Szalay Zoltán az első végzett tárgyrestaurátor évfolyam ötéves találkozóján (Erdélyi Jóskával és Ézsiás Istvánnal). Zoltán Szalay on the 5,h anniversary of the first art object conservator class.

Szalay Zoltán a restaurálásról:

“A legfontosabb, hogy szembenézzünk azzal a ténnyel, hogy az anyagok állandó és folyamatos változásoknak vannak kitéve. Ezt a folyamatot megállítani nem tudjuk, legfeljebb végtelenül lassú folyamattá szelídíthetjük. De nemcsak az anyagok változnak, hanem a körülmények is. Ezek iránya lehet kedvező és kedvezőtlen is, ami természetesen bonyolítja a dolgot.

Azt senki sem kétli, hogy a régészeti leleteket fel kell tárni, a néprajzi, ipar- művészeti stb. tárgyakat be kell gyűjteni, de a restaurálás, illetve a konzerválás szükségességét mégis sokan hajlamosak vitatni. Ha a változási, vagy - most már mondjuk ki: - romlási folyamat a tárgy gyűjteménybe helyezésével megszűnne, természetesen kevesebb gondunk lenne. De hát hol vannak a teljesen megbízható raktárak? Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb tárgy a begyűjtés után még nem alkalmas tudományos feldolgozásra és bemutatásra.

így hát kénytelenek vagyunk elfogadni a restaurálás és konzerválás szükségességét. El kell fogadnunk már csak azért is, mert, szemben a sorsukra hagyott tárgyak változásaival, a munka során bekövetkező változásokat követni és dokumentálni tudjuk. Ugyanakkor olyan értékes technikai és kultúrtörténeti részletek is megfigyelhetők, amelyek restaurálás nélkül rejtve maradnának.” (Mindkét oldalukon festett zászlók restaurálásának etikai és gyakorlati problémái c. cikkéből,)

8