Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Boros Ildikó: Agyagsebek : Andrea del Verrocchio: A fájdalmas Krisztus

Edward Drummond Libbey ajándéka. (Museum News - The Toledo Museum of Art New Series. Vol. I. Number 1. Winter 1975. P. 4.)

3 BALOGH Jolán: Verrocchio ismeretlen remekműve, Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae III. Bp. 1962, 49-52. BALOGH Jolán: Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der Bildenden Künste in Budapest. Bp.1975. Vol. I. pp. 70-71. Vol. II. Fig. 86-89.

4 Erre a restaurálásra 1959-ben került sor, amit a Régi Szobor Gyűjtemény leltári kartonjának feljegyzése is bizonyít.

5 A Szépművészeti Múzeum Verrocchio Krisztusa címmel kamarakiállítást rendezett 2003. március 13. és június 22. között. A katalógust Jékely Zsombor, a kiállítás rendezője szerkesztette. A tanulmányokban bővebben olvashatunk a szobor történetéről.

6 Az agyag (AI2O3.2SiO2.2H2O) vulkanikus kőzetek mállása útján keletkezik. Nedves állapotban alakíthatóság, száradás után az alak megtartása, valamint a kiégetésnél bekövetkező megkeményedés jellemzi. (A legfontosabb agyagásványok a kaolinit, az illit, valamint a montmorillonit.)

7 A röntgenfelvételeket id. Szilágyi Sándor készítette, kiértékelésüknél Forrai Kornélia és Szentkirályi Miklós restaurátor művészek, valamint Kriston László fizikus volt segítségemre.

8 Ezek sztereo-,valamint polarizációs mikroszkópokkal ráeső, valamint átmenő fényben történő megvilágítás mellett készültek.

9 A Debye-Scherrer eljárással történő vizsgálatokat Kriston László fizikus végezte.

10 így például a klorit jelenléte 450 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletre utal; kalciumkarbonát, illetve dolomit tartalmú nyersanyag esetén 800 °C felett megjelenik a gehlenit illetve a diopszid. A Krisztus-szobor esetében a terrakotta szövetében megtalálható sok csillám jelenlétéből következtethetünk a 900 °C alatti égetési hőmérsékletre.

11 A terrakotta szobrok festéséről lásd: Paolo BENSI, “Álla vita della terracotta ere necessario il colore - Appunti sulla policromia della statuaria fittile,” Vaccari 1996, 34-46. Verrocchiótól is ismerünk feltehetően eredetileg festett terrakotta alkotásokat, néhány példa: Krisztus feltámadása dombormű, Madonna a gyermek Jézussal dombormű (Firenze, Bargello); Krisztus-büszt (New York, Michael Hall gyűjtemény), lásd Butterfield 1997, 77, 82-90.

12 A pigmentanalízist Galambos Éva restaurátorművész készítette.

13 A középkorban az Alpoktól délre gipszet használtak az alapozáshoz. A szobrok és táblaképek gipszes alapozásának technikáját Cennino CENNINI írja le II libro dell’arte c. művében, CXV-CXXI. fejezet. A természetes gipsz (CaS04.2H20) kálcium-szulfát- dihidrát. Felhasználás előtt a természetes gipszet hevítették, amely a hőmérséklettől függően teljesen vagy részben elveszti kristályvizét. 180 °C alatt keletkezik az égetett gipsz, ami vízzel keverve visszaalakul. Ha 180 °C fölé emelkedik a hőmérséklet, akkor nagy a valószínűsége, hogy "anhidrit" jön létre, amely többé nem képes vizet felvenni, megkötni. Az anhidrit keletkezhet tehát a gipsz égetése során; de a természetben is előfordul: bányászatáról olvashatók adatok. Megfigyelések szerint az Appeninektől északra, Velence, Ferrara környékén a gipsz két kristályvizes alakját használják, Firenze és Siena környékén pedig anhidritet.

14 A krapplakk, Dél-Európa és Nyugat-Ázsia területein honos növény, a festőbuzér (Rubia tinctorum L.) gyökerének kivonatából előállított színezőanyag. Használata már az ókortól ismert. A minium, az egyik legkorábbi, narancsos színű, mesterségesen előállított szervetlen pigment (Pb3Ü4 ólomoxid-keverék), a középkorban széles körben alkalmazták.

15 Az indigócserje (Indigóiéra tinctoria) levele és szára is tartalmazza azt a színezéket, amely erjedés, majd oxidáció során csapadékként keletkezik, őshazája India, alkalmazását az ókortól ismerjük.

86