Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Boros Ildikó: Agyagsebek : Andrea del Verrocchio: A fájdalmas Krisztus
darabban égették ki. Anyaga égetett agyag6 (terrakotta), apró festésmaradványokkal. Az 1959-es restaurálás legszembetűnőbb következménye a fejtetőt, a bal szemhéjat, és a szemöldököt érintő kiegészítés volt. A töredékessé vált jobb kart hátul nagy területen gipsszel pótolták ki. A jobb térd kiegészítése azután készülhetett, hogy a szobrot posztamenshez rögzítették. Emellett feltűnőek voltak a plasztika jelentős kiterjedésű felületi hiányai; ezek keletkezését két okra lehetett visszavezetni. A nagyobb hiányok úgy jöhettek létre, hogy a darabok egyben válhattak le még a készítés, pontosabban az égetés alkalmával. Mintázáskor bizonyára nem dolgozta kellő mértékben össze az agyagot az alkotó, így már égetés közben leválhatott az utoljára felrakott rész. Az újabb lemezes leválások a későbbiekben fellépő romlási folyamatok, közöttük a hordozó gyengülésének következményei. A fototechnikai vizsgálatok közül elsősorban röntgenfelvétel7 készítése volt indokolt: a szerkezet megértéséhez, valamint a kiegészítések mértékének fel- térképezéséhez. A röntgenképeken láthatóvá vált a letört kar visszaerősítésé- hez csapként használt nagyméretű fémszög (2. kép), valamint a talapzathoz való hozzáerősítéshez alkalmazott két darab ácskapocs. Az is kiderült, hogy a fej összeépítésekor több gipszes kiegészítés került egymás tetejére . A röntgenvizsgálatot követően ultraibolya, látható, majd infravörös sugárzási tartományban készültek felvételek. A terrakotta színű átfestések elhelyezkedésének dokumentálásá2. Fémszög a röntgenképen. Metal nail on the X-ray. ra ultraibolya megvilágítással lumineszcens felvételek készültek. A ron- csolásmentes vizsgálatokat követően került sor a mintavételre. A mikroszkópos vizsgálatok8 eredményeinek együttes értékelésével állapíthattuk meg a hordozó, és a rákerült rétegek állapotát, valamint pontos összetételét. Röntgendiffrakciós vizsgálattá'9 került sor a szobor anyagának pontos meghatározására. Az ásványi összetevők meghatározása - azon túl, hogy utalhat a származási helyre, - lehetőséget nyújt az égetési hőmérséklet pontos megállapítására is. Kellően magas hőmérsékleten ugyanis ezek az összetevők megváltoznak: részben elbomlanak, átalakulnak, valamint 79
