Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Ádám Ágnes: Bizánci kötés: 13-14. századi szerb kódex restaurálása

először egy kis adag pépből kiszívattam a benne lévő folyadék nagy részét, muszlinselyem, és az alatta elhelyezkedő szívópapír segítségével. A már csak nyirkos pépmennyiséget szikével vagy lapos csonttal át-, illetve odaemeltem a szükséges helyre, és elrendeztem a rostokat. Ilyenkor még el lehet távolítani a fölösleget, az írást túlságosan lefedő nyirkos anyagot. Mindig kockázatos nagyobb hiányt pótolni, nem lehet kapkodni, csak fokozatosan haladva, sorjában lehet a pépet elhelyezni, csonttal, finoman elsimítani. A kiöntött levelek felületére muszlinselymet, filcet, és szívópapírokat helyeztem el, a deszkák közötti rövid pihenő után pedig óvatos préselésre került sor.

Legalább 4-6 hétig száradtak a présben, közben a szívópapírokat időnként (eleinte gyak9. A bőrszíj és a veretek pótlása korabeli analógiákat követ. The leather strap and the studs were recreated using similar contemporary examples.

rabban) szárazra cseréltem, a préselés erősségét pedig lassanként megnöveltem (egy bizonyos kitapasztalt határig).

Fontos, hogy a száradás mindig egyenletesen történjék, mert a pergamen erősen higroszkópos anyag, különösen érzékenyen reagál a levegő páratartalmára. Fokozatos szárítással elkerülhető a hullámosodás és a kunkorodás. Ráöntéssel lehet korrigálni a még nyirkos állapotú, de nem megfelelő vastagságú öntést, de ez esetben újra be kell permetezni alkohollal. Bár az öntés erősnek tűnt, mégis biztonságosabbnak véltem, ha a túlságosan élesre átvágott pergamenszélek némelyikét rizskeményítővel megkent aranyverőhártyával (marha-vakbél-hártya) is megkasírozom, de volt olyan rész is, ahol előre kiöntött, teljesen megszárított péppel ill. “pergamen”-darabkával korrigáltam. Ragasztóanyagnak rizskeményítő és zselatin, vagy 1,5 %-os Klucel (hidroxi- propil-cellulóz) keverékét használtam fel. Utolsó megerősítő lépésként a már restaurált levelek mindkét oldalára (általam régi pergamenből főzött) finom, vékony enyvet vittem fel porlasztva. A vetex közötti gyenge préselés megakadályozta a lapok áttetszővé válását.

A széttörött fatáblákat belső csapolással, faszegekkel fogtam össze, a rovarrágásokat enyv és faliszt keverékével töltöttem föl. Gondot okozott, hogy a könyvtest eredetileg is kilógott a kötéséből, és a táblákat nem lehetett megnagyobbítani, mivel az eredeti, minden oldalon megmunkált részeken nem változtathattam meg semmit. A kijavított ívek és a kötéstáblák egybefűzése a már leírt, eredeti módon történt. Újra felhasználtam a lebontott eredeti cérnát is.

Búzakeményítővel kasíroztam vissza a meggömbölyített gerincre a vásznat. Hogy könnyebben megtaláljam az oromszegő rögzítési pontjait a vászon

63