Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Bakayné Perjés Judit - Kissné Bendefy Márta: Régészeti lábbelik egységes dokumentációja

RÉGÉSZÉT! LÁBBELIK EGYSÉGES DOKUMENTÁCIÓJA

Bakayné Perjés Judit - Kissné Bendefy Márta

Miközben a restaurátor az ásatáson feltárt bőrleleteket nagyító és mikroszkóp alatt óvatosan kibontja, megtisztítja, sok megfigyelésre van lehetősége. A varrócérna, ami a bőrdarabokat összetartotta, a föld alatt általában elenyészik, így hozzáfér a tárgyak belső, egyébként rejtett területeihez is. Olyan jellegzetességeket is felfedezhet, amelyek a darabok összevarrása után többé már nem láthatók (1. kép). Ha tapasztaltabb ezen a területen, sokszor egy kis töredékről is meg tudja állapítani, milyen tárgyhoz tartozott. Fontos ezért, hogy dokumentációjában minden részletet alaposan és egyértelműen rögzítsen.

1996-ban az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával kutatást kezdtünk régészeti bőrleletek technikatörténeti és technológiai vizsgálatára.1 Tanulmányunkban ennek a munkának néhány eredményét szeretnénk bemutatni. Kutatásunknak három fő célja volt:

1. Olyan dokumentálási módszer kidolgozása és kipróbálása, amelynek segítségével készítéstechnikai szempontok alapján lehet a korábbinál több adatot összegyűjteni egy-egy tárgyról (mint pl. állatfajta, szabás, méretek, varrástípusok, öltéstávolságok, záródási módok, díszítések stb.). Ezt a munkát elsősorban a tatai vár ásatásából származó, rendelkezésünkre álló, már konzervált leleteken terveztük elvégezni.

2. A korábban alkalmazott fizikai, kémiai vizsgálatok kiértékelése, és az eredmények alapján egy egyszerűen elvégezhető, nem költséges vizsgálatsor kialakítása régészeti bőrleletek számára.

3. Az 1960-70-es években alkalmazott bőrkonzerválási eljárások kiértékelése. Ehhez szintén a tatai leleteket szándékoztunk felhasználni, mert az azokon alkalmazott eljárásokat korábban már publikálták. A hajdani konzervá- lási munkát Szalay Zoltán vezette, akinek úttörő munkája megteremtette a bőrrestaurálás alapjait Magyarországon.

39