Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: Mozaikok egy életműből: Szalay Zoltán restaurátor nyolcvanéves
lehetett, a széttöredezett festmény részeit úgy tudtuk összeragasztani, hogy a restaurálás nyomai alig látszanak, ugyanakkor sikerült teljesen elkerülni a dub- lírozást. A textilrészek restaurálásánál is el tudtuk kerülni az alábélelést, ugyanakkor mind a varrási, mind a ragasztási technikát annyira finomítottuk, hogy azokat a zászlók felületén alig venni észre, és az eredeti felület 99 %-át fedetlenül hagyják.(...) Azzal, hogy elértük: a zászló mindkét oldala egyformán látszik, nagy lépést tettünk afelé, hogy munkánk etikailag elfogadható legyen. Most már a következő lépésre kellett ügyelnünk, arra ti., hogy a zászló anyagszerű legyen. Mindenképpen el kellett kerülnünk, hogy a textilanyag bádogszerűvé váljék. Ragasztási módszerünkkel ez is megoldható.” (Mindkét oldalukon festett zászlók restaurálásának etikai és gyakorlati problémái c. cikkéből) Restaurálási etika “Nagyon sok vita folyik a műtárgyak kiegészítéséről, annak elvi és etikai problémáiról. Valószínűleg ez a vita addig tart, amíg restaurálás folyik a világon. Ha most még megoldhatatlannak tartjuk a problémát, a kérdéssel állandóan foglalkoznunk kell, hogy lépést tudjunk tartani az elvárásokkal és a lehetőségekkel. Tulajdonképpen ez a két dolog határozza meg egy-egy időszak restaurálásának elvi és etikai problémáit. E problémák végleges megoldása azért nem lehetséges, mert az elvárások és lehetőségek állandóan változnak, és sokszor egymással ellentétben állnak.” “Azt is figyelembe kell venni, hogy egy tárgynak különböző aspektusai vannak. Ha megnézek egy guzsalyt, akkor látom, hogy az egy fonásra alkalmas eszköz, tehát technikai vonatkozása van, ugyanakkor szépen, művészien készítették el, tehát művészi vonatkozása is van, de van természettudományos vonatkozása is, mert megfelelő faanyagot kellett felhasználni hozzá. Azt is figyelembe kell venni, hogyan készítették el a tárgyat, és azt is jó volna tudni, mivel készítették el a guzsalyt. Ha ezt mind tudjuk, és figyelembe vettük, és ennek megfelelően restauráltuk a tárgyat, akkor megközelítően tökéletes munkát végeztünk. Azt hiszem, ezek után nem vitás, hogy restaurálásra szükség van. Az is nyilvánvaló, hogy egységes elvek kialakítására alig van kilátás. Bizonyos dolgokat azonban leszögezhetünk, hogy elsődleges kívánalom a csonkításmentes restaurálás (melyre törekedni kell), figyelembe véve a tárgy minden arculatát. A restaurálásnak még egy vitatott pontja van, a visszafordíthatóság kérdése. Ezt tapasztalatom szerint mai tudásunk szerint sem lehet tökéletesen megoldani. Mindenesetre, amit a tárgyból eltávolítók, az visszafordíthatatlanul elvész. Ennek elkerülése ma már igen sok esetben lehetséges. Tapasztalatom szerint alig van olyan anyag (itt konzerválóanyagra gondolok), aminek a kötését valamilyen módon ne lehetne megszüntetni, de nem mindegy, hogy milyen áron. Nyomtalanul eltávolítani azonban nem lehet a tárgy sérülése nélkül. Ezek a nyomok sokszor szabad szemmel láthatatlanok, de befolyásolhatják egy újabb eljárás alkalmazását. Ezért mindig tudnunk kell az előzőleg használt anyagokat és eljárásokat. Ezeknek ismeretében úgy fogalmaznám meg a kívánalmat, hogy úgy kell restaurálni, hogy az eredeti darabokat megtartva, a restaurálás 15
