Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: Mozaikok egy életműből: Szalay Zoltán restaurátor nyolcvanéves
mennyiségével szoros összefüggésben van. Az üveg romlásának vizsgálatára is kidolgoztam egy módszert. A romlott üveg felületéről műanyag levonatot készítettem, és ezeket mikroszkópon keresztül lefényképeztem. Ezzel a módszerrel el tudtam választani az üveg különböző romlási képét a mechanikai sérülések és a megmunkálás nyomaitól.(,..)Ugyancsak dunaújvárosi üvegeken dolgoztam ki az üvegek kíméletes tisztítási módját, valamint az üvegszerű műanyagok használatát a régészeti eredetű üvegtárgyak kiegészítésére. Az egyszerű, sima üvegfelületek kiegészítéséhez saját készítésű polimetakrilát fóliát használtam. A plasztikus hiányok pótlására többféle, kézi öntési eljárást dolgoztam ki. (Emlékeim a dunaújvárosi múzeum korai időszakáról c. cikkéből. A dunaújvárosi üvegek restaurálásban részt vett Koncsánszky Gyuláné Vakány Irén.) Borostyánkő restaurálása “A borostyánkő restaurálásánál és konzerválásánál különbséget kell tenni aszerint, hogy a tárgy a földből került elő, vagy légköri hatások indították el a romlását. A föld alól előkerült borostyánkövek elsősorban fizikai bomlást szenvednek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az idők folyamán ebbe a bomlott felületbe különböző kationok és talajrészecskék kerülhetnek. Ezek egymásra- hatása következtében többé-kevésbé cementálódott rétegek alakulnak ki, amelyek nagy részét a desztillált vizes áztatás nem oldja. Ezért kell sokszor mechanikai tisztítást alkalmazni.(...) A földből előkerült borostyánkövek tisztításánál jó eredményeket értem el EDTE (Komplexon III, Selecton B2) 10 %- os oldatával.(...) Ha nagyon gyenge a borostyánkő tartása, tisztítás előtt vékony gézbe csomagoljuk, úgy, hogy a ráborított gézt szorosan összefogjuk, és az összeszorított végén átkötjük. A kiszárított tárgyat kopolimerrel itatjuk át. E ko- polimert kisebb laboratóriumban is elkészíthetjük.” (A borostyánkő és restaurálása c. cikkéből) Nedves faanyagok konzerválása “Az 50-es évektől kezdtünk foglalkozni behatóbban a nedves fa konzerválásával. Első kísérleteink a karbamid-formaldehid gyantákkal folytak. Eljárásunkat hazai gyantatípusokra dolgoztuk ki. Céljainknak az ARBOCOLL H gyanta felelt meg a legjobban. A gyantát vízzel 1:1 arányban hígítottuk, és katalizátornak ammónium-kloridot használtunk. Ezzel különösen nagy tárgyakat tudtunk konzerválni, de az eredményeinkkel nem voltunk megelégedve. Kisebb tárgyak konzerválásához viszonylag jobb eredménnyel használtuk, de az egészen vékony, fél centiméter körüli vastagságú tárgyakhoz már nem volt megfelelő, kezelés után túlságosan törékeny lett a tárgy. A polietilén-glikol sem oldotta meg mindig a fakonzerválási problémáinkat. Legtöbb problémánk az így kezelt fatárgyak ragaszthatóságával volt. Ugyanakkor a kezelt fa külleme sem volt mindig elfogadható. Számunkra a leírt eljárás nagyon drága volt, és a kezelési időt is túl hosszúnak tartottuk. A leírtak szerint a kezelési idő a tárgy vastagságától függően akár egy évig is elhúzódhatott. Kísérleteink során bebizonyosodott, hogy a kezelési időt egy hónapra 13
