Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kovács Petronella - Bakayné Perjés Judit: Bőrrel borított, rézveretekkel díszített erdélyi láda restaurálása
menekültek. 43 Itt szívesen fogadtatva, Gyergyószentmiklósra és Szépvízre települtek. A tevékenységhez szokott s kereskedelmi szellemet kifejtett nép, nálunk hamar kiépülte veszteségeit és felvirágzott. Az első telepek kedvező helyzete még másokat is édesített ide. Ekként keletkezett a nagy előjogokkal felruházott Szamosújvár és Erzsébetváros. Szépvíz sokadalmakkal és hetivásárokkal bíró falu csak, pedig térés piaczán több emeletes ház és bolt, s élénk kereskedelmi forgalom, mit az itt lakó és vállalkozó szellemű örmények idéznek elő” 44 A marhával, “bécsi portékával,” ipari cikkekkel és terményekkel való kereskedés mellett az örmények elsősorban tímársággal foglalkoztak. A kordován és szattyánbőr kikészítésének módját magukkal hozva, jól jövedelmező iparágat alakítottak ki. A tímárság, és az azzal rokon mesterségek a 18. században az örmény iparosok és kereskedők tevékenysége nyomán lendült fel Gyergyóban is. Gyergyószentmiklóson már 1709-ben említik a Tímárok Céhét vagy Társaságát. 1716-ban a széki biztosok kilenc tímár, két tarisznya-, és erszénycsináló örmény családot regisztrálnak. Számuk rohamosan emelkedik. 1735- ben már 77 örmény családfőt találnak, akik állat-, és bőrkereskedéssel, tímár, mészáros, csizmadia, takács, szabó- vagy szűcsmesterséggel foglalkoznak. Nem egy közülük két mesterséget is űz. "Lukács Miklós szarvasmarhákat és kikészített bőröket árul, de ugyanakkor tímár is. Karácsony Lukács bőrökkel, lovakkal és vasneműekkel kereskedik. Gergely Isák tímár és egyben mészáros is ”45. A tímár céh szigorúan szabályozta tagjainak gazdasági és társadalmi életét. A gyergyói és a szamosújvári örmények között egyezség határozta meg a bőrök készítését, értékesítését. Míg 1756-ban Debrecenbe a szamosúj- váriak 600 köteg, addig a gyergyószentmiklósiak 1000 köteg bőrt szállíthattak. Egy kötegben hat darab kordovánnak kikészített bőr, közülük négy piros és kettő fekete színű volt. A 18. század végén már 160 tímár működött Gyergyószentmiklóson, közülük húszán kordovánkészítők.46 ’’Azon veres kor- doványt, amely országszerte híres, a gyergyószentmiklósi tímárok készítették, titokban tartott mód szerint. ”47 Nemcsak a tímárok, hanem mások is űztek egyszerre több mesterséget. Tarisznyás Márton szerint Gyergyóban: "Több példa van arra, hogy a hivatásos kovácsok a kovácssággal párhuzamosan más mesterséget is űztek. Volt aki, “mint lakatos, kovács és asztalos is dolgozott.”48 Elképzelhető tehát, hogy az általunk restaurált bőrborítású rézveretes ládát nem külön-külön mesterek készítették. Elég volt, hogy a kovács a tímártól megvegye a kikészített bőrt, és mint asztalos elkészítse a faládát. Majd a bőrrel együtt az előre kivágott fémszalagokat, díszítményeket felszögezze a ládákra, amelyeket megrendelésre készített. Hogy a megrendelők vagyonos, sokat utazó emberek voltak, vagy örmény kereskedők, akiknek úti kellékei közé tartoztak a különféle úti- vagy kocsiládák, melyek sokszor vas- vagy rézveretesek voltak,49 még eldöntendő kérdés. Mint ahogy az is, hogy a bőrborítású, díszes applikációjú ládák elsődleges felhasználásukban menyasszonyi vagy útiládák lehettek, esetleg mindkét célra készültek hasonló darabok. 104
