Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Bóna István: A 19. század színei : falfestmények a Magyar Nemzeti Múzeumban

A restauráláskor az is kiderült, hogy több dokumentálatlan beavatkozás is történt. Ez jelentősen megnehezítette az egyes színek és díszítőmotívumok összetartozásának megítélését, az egyes periódusok hiteles rekonstrukcióját. Ráadásul minden megújítás a korábbi festés lekaparásával, lemosásával kezdődött, így nem remélhettük, hogy a legrégebbi periódust valaha is tökéletesen rekonstruálhatjuk.

(Kupolacsarnok) A fő terek közül a kupolacsarnok volt a legpechesebb. Ezt ugyanis még Pollack idejében fejezték be, gazdag, színes díszítése is valószínűleg az ő koncepciója volt. Sajnos azonban Lechner Jenő az 1920-as években a gazdag klasszicista festést eklektikusnak gondolta, ezért pusztulásra ítélte, azért, hogy a tér “visszakapja” az “eredeti pollacki klasszicista" jelleget. Ez a “visszaklasszicizálás” olyan jól sikerült, hogy bizonyos részeket ma már nem is tudtunk megfejteni, a teljes helyreállítás reménytelennek bizonyult. A kupola alatti fríz és a szupraportok festése maradt csak fenn napjainkra, mutatva mennyire színvonalas is lehetett a kupola eredeti pollacki díszítése. A körbefutó frízen az akkori Magyarország összes megyecímere látható, akan- tuszleveles, stukkót imitáló ornamentikába foglalva. Utóbbit ma is eredeti állapotában láthatjuk, a címerek többségét viszont a hatvanas években átfestették. Fontos, megjegyezni, hogy a frízen enyves festésű ornamentika van, ami köztudomásúlag igen hamar teljesen tönkremegy! A kupola kazettáiban eredetileg gazdag, aranyozott, tengelyesen szimmetrikus minta volt, amit teljesen lemostak, amikor a ma látható gipszrozettákat feltették.

(Díszterem) A Díszterem, mely valamikor az országgyűlés felsőházának adott otthont, sok változáson esett át. Mennyezetét azonban jól megkímélték. Ez is enyves festés, szintén kiemelkedő szakmai-esztétikai színvonalon: ezek az ornamentikák bizonyos szempontból a legnagyobb értékeink közé tartoznak. A közelmúlt díszítőfestéseit ugyanis többnyire nem tartották anyagában megőrzendő alkotásoknak, csak a tervnek,

6.3. Magyar Nemzeti Múzeum, diszlépcsőház, mennyezet. A digitális infra felvételen jól látható a belövés javítása. A retusok sötét foltként jelentkeznek. Hungarian National Museum, main staicase, ceiling. Mendingof the tank shot can be seen well on the digitalized infra photo. Retouchings seen as dark patches.

a mintának tulajdonítottak értéket. Erről maguk a tervezők és díszítőfestők is hasonlóan gondolkodhattak, hisz a művek többsége nem készült időtálló anyagokkal és technikával. Ennek következtében 19. századi épületeinket felújításaik alkalmából többnyire újrafestették. Ez nem okozott túl nagy problémákat a második világháborúig, azóta azonban egyre fogy a díszítőfestő

83