Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)
T. Bruder Katalin - Mráv Zsolt - Veres Kálmán: Az elrejtett quadripus : a polgárdi ezüstlelet újraértelmezése
A négy vizsgált minta anyagösszetétele: MINTA RÉZ% CINK% NIKKEL% ”A” LÁB TÖRÉSÉT TARTÓ ALÁTÉTLEMEZ SZEGECSE 61,6 24,6 13,8 ”A” LÁB TÖRÉSÉNÉL A LÁB BELSEJÉBEN LÉVŐ CSAPOLÁS 61,9 24,9 13,2 ”A” LÁB RÖGZÍTETT CSUKLÓRÉSZ SZEGECSE 56,2 21,6 12,9 A griff belsejében lévő alátétlemez mintája a fentiekhez igen hasonló eredményt adott.11 A négy szegecsminta az eredmények alapján azonos anyagból, a kínaezüsthöz (pakfong, újezüst) hasonló réz-nikkel-cink ötvözetből készült. A koncentráció-eltérések a hibahatáron belül mozognak, illetve a 3. minta esetében az eltérések feltehetően szennyezésből származnak.12 Ezek lehetnek a tárgyleíró kartonon említett pakfong13 kiegészítések. A pakfong rézötvözet, maillechort (francia), argentan, újezüst (német), alpacca (osztrák) néven is nevezik. Ha ezüstözik, alfenid, vagy kínaezüst. Általában 60% réz, 20% cink, 20% nikkel összetételű. Minél több a nikkel, annál fehérebb, de nehezebben megmunkálható. A javításoknak nemcsak az anyaga, hanem a stílusa is teljesen megegyezik. Annál a keresztpántnál, ahol az eredeti fél pántot a galvanoplasztika másik féllel illesztették egymáshoz, az eredetit eredetihez illesztettekkel ellentétben, a szegecsek vörösrézből készültek, szemben a pakfonggal. 2. A fentebb már említett ügyes bronzműves, Vandrák, nagy valószínűséggel nem készíthette a galvanoplasztikai kiegészítéseket. Feltehető, hogy azok az Iparművészeti Múzeum galvanoplasztikai műhelyében készültek.14 Ezt a feltevést alátámasztja, hogy az Iparművészeti Múzeum 1908-ban kiadott, az általuk készített galvanoplasztikai másolatokat ismertető listája, illetve árjegyzéke15 az első helyen az alábbiakat írja: “1. Háromláb (tripus). Talpán delfinen lovagló amorettek. Szára gyöngysorral szegve, melyet tarajos griff szakít meg. A keresztpánt alsó vándorcsuklóján gyermekfej, az egyik láb végdísze Tritonon ülő Vénusz, a másiké Nereida. Az ujj formájú kampó a tálcza (patera) felfüggesztésére szolgál. Magassága 1.13 méter. Ára ezüstözve 315 kor. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött eredetije ezüst öntött, áttört és vésett munka, Kr. u. a III. századból, lelték Polgáréiban. Ismertették Pulszky, Hampel: Arch. Közlemények 12. Jegyzet. Kívánatra a harmadik lábbal s pántrészekkel is kiegészíthető.” Az elektromos bontás gyakorlati felhasználását 1801-ben Wollaston írta le, aki rézgálic oldat segíségével ezüstöt rezezett, majd Brugnatelli ezüstöt aranyozott, s De la Rive 1840-ben réztárgyat aranyozott galvanizálással. A galvanoplasztika fejlődésének nagy lendületet adott Murray 1840-ben, azzal a felismerésével, hogy a nem vezető anyagokat, negatívokat is vezetővé lehet tenni grafitpor segítségével. Fából, impregnált gipszből, viaszból lehetett galvanoplasztikához formát készíteni. Hatalmas lépés volt, amikor dr. Montgomery a guttaperchát16 a londoni Society of Arts-ban bemutatta, mint grafittal elektromosan vezetővé tehető, rugalmas formaanyagot galvanoplasztikához.17 A guttapercha, illetve formaviasz negatívot, a Magyar Nemzeti Múzeum 52
