Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: Régészeti faanyagok konzerválása : in situ szilárdítás Százhalombattán

A minta szerves, illetve szervetlen anyagtartalmát égetési veszteség mérésével határoztuk meg. A szerves anyagtartalom, három minta átlagából számítva, 85% volt, a légnedves fatömegre vonatkoztatva. A szerves anyag- tartalom ismeretében a szervetlen anyagtartalom (hamutartalom) 15%-nak bizonyult, légnedves fatömegre vonatkoztatva. Ez az érték lényegesen magasabb, mint a mostani faanyagnál. Ennek oka, hogy a fa talajnedvekből származó szervetlen maradványokat tartalmazott. Ezt figyelembe véve a maximális víztartalom értéke 404%-nál magasabb volt a valóságban, vagyis a faanyag még erősebben lebontódott állapotban volt.

(Szilárdságvizsgálat) A szilárdságvizsgálat a fa maradék mechanikai szilárdságának a megismerésére irányult. A legegyszerűbbnek és a leginkább megfelelőnek a tűvel végzett beszúrásos teszt bizonyult. A tűnek a faszövetbe történő behatolásából következtetni lehetett a faszövet szilárdságára, mechanikai ellenállóképességére. A tűvel végzett teszt során a tű általában nagyon könnyen, teljes hosszában beszúrható volt, a fának ugyanis alig volt mechanikai ellenállóképessége, szilárdsága.

A LELET KONZERVÁLASÁNAK FÓ PROBLÉMÁI

Összegezve a fa konzerválásának fő problémáit, ezek a következők voltak:

1. A famaradványok állapota: erősen barnakorhadt, jóformán mindennemű mechanikai szilárdság nélkül. A falelet felülete, és a faelemek belseje tele volt egymástól méretben nagyon különböző, finom és durva kapillárisokkal, repedezésekkel, nyílásokkal, valamint a faszövet felületén felválásokkal, belsejében pedig szétvált faszövet-rétegekkel.

2. A lelet szerkezeti egységeinek szétbontása, és restaurátor-laborba történő szállítása, a fa gyenge mechanikai szilárdsága, megtartása miatt, nem volt lehetséges. Helyszíni (in situ) kezelésre volt szükség.

3. A sírkamrát alkotó fatörzsek nagyon vastagok voltak, mintegy 20-25 cm átmérőjűek. A mechanikai szilárdságukat nemcsak a felületükön, hanem a teljes keresztmetszetükben is teljesen elveszítették.

4. A teljes falelet légszáraz állapotban volt a konzerválás idején (15% víztartalma volt a fának).

5. A lebontódás következtében nagyon eltérő méretű kapillárisokat, járatokat, üregeket, szétválásokat tartalmazó rendszer jellemezte a faszerkezetet:- Finom, kisméretű kapillárisokat tartalmazó, gombakárosodott részek éppúgy találhatók benne, mint - Durva, nagyméretű kapillárisokat tartalmazó repedések, szöveti szétválások, hasadások, a fafelület felválásai.

6. A szilárdítószer bejuttatásának fő problémáját a faszerkezetbe történő mély és egyenletes behatolás megoldása jelentette.

A fentebb taglalt problémák világosan mutatták, hogy egyféle szilárdítószer

39