Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: Régészeti faanyagok konzerválása : in situ szilárdítás Százhalombattán

sem volt kielégítő. Mindezek oka lehetett, hogy a konzerváláshoz használt poli(etilén-glikol) átlagmóltömege nem volt megfelelő. Jelenleg egy új konzerválás kivitelezésének a lehetőségeit vizsgálják.

(Biskupin, vaskori település famaradványai, Lengyelország) A Varsótól észak-nyugatra, 300 km-re fekvő Biskupin talán a legfontosabb régészeti leletegyüttes helyszíne Lengyelországban. A Biskupin tóban lévő szigeten az i.e. 700-400 közötti vaskori település famaradványai a legjelentősebbek. A település dendrokronológiai vizsgálatok szerint i.e. 738-ban épült, 1939-ig a település csaknem felét feltárták. A faanyaggal kapcsolatban a legnagyobb probléma, hogy a hőmérséklet, és a víz, ill. nedvesség szélsőséges hatásainak van kitéve, ezért télen szétfagy. Kezdetben takarással (nád, homok stb.) próbálkoztak, majd a 2700 éves leletanyag konzerválására, a II. világháború előtti első kísérletek során, a faanyag mesterséges elkovásításával kísérleteztek. 1937-ben olvasztott paraffint locsoltak szét, közel 1000 m2-es területen. A háború utáni próbálkozások sem jártak sok sikerrel a szabadtéri viszonyok közötti agresszív elemi hatásokkal szemben. 1975-ben ’’fenolgyantákat” használtak a falak, valamint a településen körbevezető cölöpút konzerválására. 1986 óta Biskupinban fakonzerválási laboratórium működik. Az eddig alkalmazott konzerválások egyike sem volt megfelelő, jelenleg új módszerek alkalmazásának lehetőségét kutatják (Piotrovski 1990, Bielz et. al 1994).

(Haddenhami halomsír, Anglia) A Cambridge grófságban található Haddenham melletti neolit halomsír 1988-ban végzett feltárása során tölgy gerendákból ácsolt komplett sírkamra került elő. Ilyen épen megmaradt sírkamrát még egyetlen korábbi ásatáson sem találtak. A gerendák felülete fekete, elszenesedett, mélyen repedezett volt. A tetővel borított sírkamra 6 m hosszú, 1,5 m széles, és közel 1 m magas, egyik oldalát álló oszlopok alkották. A konzerválási kísérletek nyomán a vizes faanyag kiszárításakor drasztikusan zsugorodott, torzult, repedezett. Ennek veszélyét csak fokozta, hogy a fatörzsek már a feltáráskor mélyen repedezettek voltak, és szilárdságuk is alig maradt.Több konzerválószer hatását összehasonlítva, a legjobb eredményt ezen a szenesedett faanyagon, a zsugorodás és a vizuális megjelenés alapján, a PEG 400 és PEG 4000 adta, önmagában vagy egymás után alkalmazva. Sokkal jobb eredményt adott, mint a faanyag víztelenítése után az akril-, és epoxi-gyantákkal végzett kezelés. A sírkamra szenesedett, vizes faanyagát azóta se konzerválták (Caple-Murray 1994).

(Erkelenz-Kückhoveni kútbélés - a világ legrégebbi faszerkezete) A németországi Erkelenz és Kückhoven (Rajna-vidék) melletti, szalagdíszítéses kerámia-kultúrához tartozó település feltárásakor, a helyi homokbányában, az 1990-ben végzett ásatás során, mintegy 7 méterrel a mai felszín alatt, egy kútbélést tártak fel. Hasított, 1,6 m hosszú tölgy gerendákból készítették, melyek egy 1,1x1,1 m belső méretű, négyszögletes keretszerkezetet alkottak. Lefelé összesen mintegy 8 méternyi kútbélést tártak fel, így a teljes kút

34