Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Összefoglalók
The uncovered architectural remains were unique, and there were many opportunities to observe the technique of the construction of the mound. During the excavations, the most difficult task was the conservation of the wooden remains (some took several years) within the extremely dry and hot summer and the moist winter weather conditions until their fate was decided. The moisture content of the structurally very week material that had significantly lost from its cellulose content had to be balanced with the relative moisture content of the environment. It was solved with continuous careful moistening or isolating it from the moisture of the environment. The primary conservation was made with the solution of Paraloid B 72 in acetone-toluol. We also tried to keep the environment of the wooden remains moist and to protect them from drying out with keeping them in the shade. The interpretations made parallelly to the excavations and after it, the birth of an authentic theoretical reconstruction and the results of the analyses of the wood and the conservation experiments led to the possibility of conservation and in situ exhibition, which was sanctioned by a decision.We tried to preserve the conservable SW corner and wooden floor in its original state. The SE corner and the roof of the chamber had to be raised together with the southern wall of the corridor in order to help interpretation. We intended to do it in a way that it did not lessen authenticity. This is of course a supposed original state, which we have stipulated and reconstructed so that the really original “in situ” parts can be understood by the visitors. RÉGÉSZETI FAANYAGOK KONZERVÁLÁSA In situ szilárdítás Százhalombattán Morgós András Holport Ágnes régész 1990-1996 között a 115. sz. vaskori halomsírt tárta fel Százhalombattán. Ez a halomsír az érd-battai halomsíros temető legdélebbi, és egyik legnagyobb sírépítménye. Az ásatás előrehaladtával szerkezeti famaradványok váltak láthatóvá. A tumulus egy tölgygerendákból ácsolt, gerendákkal borított sírkamrát és hozzá vezető folyosót tartalmazott. A sírépítményt mintegy 5.5 m hosszú és 20-25 cm átmérőjű tölgy törzsekből építették. A gombák által erősen lebontott faanyag szétbontása és a gerendák egyenkénti kiemelése elképzelhetetlen volt, tekintettel a faanyag állapotára. A vöröskorhadásos fatörzsek alig rendelkeztek mechanikai szilárdsággal, a faanyagot az ujjak között könnyen szét lehetett morzsolni. A faleletek felületén kisebb- nagyobb repedések voltak, a faanyag rétegesen, lapkásan vált szét. Mindezért a leletet a helyszínen kellett konzerválni. A gerendák többlépéses szilárdítást kaptak. Először kis koncentrációjú epoxi műgyanta oldattal (Araldit /Ciba & Geigy Co./ BY 158 típusú epoxi műgyantát HY 2996 herterrel, oldószerként xilolt használtunk) felületi szilárdítást végeztünk, az oldatot a felületre öntve ill. ecsetelve. A kezelést többször a folyadék beszívódását megvárva megismételtük, addig, amíg a fafelület telítődött a szilárdító folyadékkal. A kezelés alatt a gyanta koncentrációját, lépésről-lépésre, a kezdeti 10 %-ról 30%-ra emeltük. Az eddig leírt kezelést az oldószer részleges elpárolgása és a műgyanta bekötése után háromszor megismételtük. Minden egyes kezelési nap végeztével a műgyanta-oldatot a felületről oldószerrel bemostuk a fába, hogy a fafelület ne fényesedjen ki a műgyantától. Az említett kezeléseket követően a gerendák mélyebb rétegeit impregnáltuk injektálásos technikával, ennek során a felületi szilárdításnál alkalmazott műgyantát használtuk. Az impregnáló oldat koncentrációját a felületkezeléshez hasonlatosan fokozatosan emeltük. A felületi és a mélyebb farétegek szilárdítása után a felületi felválásokat, repedéseket, járatokat, kisebb üregeket 10-20% xilolban oldott Paraloid B72 /Rohm & Haas Co./ akril műgyantával rögzítettük. A jövőbeli biológiai károsodás 170
