Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Mátéfy Györk: Egy Lotto Anatóliából

kollégiumában) és más, hasonló helyeken. A szőnyegek a hívek adományaiként kerültek az egyházi gyűjteményekbe, melyekről az adományozók feliratozásai, korabeli leltárjegyzékek is tanúskodnak. Többségük napjainkra Erdély területén is a múzeumok tulajdonába került, nem szólva a világ nagy múzeumi és magángyűjteményeiről. Nagyszámú magyarországi előfordulásukat illusztrálja 1914-ben, a budapesti szőnyegkiállításon bemutatott 38 db arabeszkes (Lotto) szőnyeg, és az erdélyi evangélikus egyház nyilvántartása: eszerint 1933- ban 98 darab Lotto szőnyeget tartottak számon.

Az értékes szőnyegek a korabeli leltár- és számadáskönyvekben a nemesfém tárgyakhoz hasonló, előkelő helyet foglalják el. Számunkra a legjelentősebbek az ún. erdélyi szőnyegek, melyek néhány jellegzetes típust képviselnek. Elnevezésük onnan származik, hogy az ilyen darabok nagy számban maradtak meg az erdélyi templomokban, kastélyokban, udvarházakban, többségük múzeumokban (többek között a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban). A jellegzetes példányok többnyire az anatóliai Usak nevű városkában vagy annak környékén készültek, a XVI-XVIII. század folyamán.

9.1. Illésházy Gáspár ravatalképe (részlet) Lotto szőnyeggel a ravatalon. Ismeretlen festő műve a 17. századból.

Gáspár Illésházy layed out in state (a part) with Lotto carpet on the state. Unknown painter from the 17th century.

Számos XVI-XVII. századi itáliai, spanyol, németalföldi festményen láthatók a korabeli, jellegzetes anatóliai szőnyegtípusok, melyeket neves művészek örökítettek meg. Az anatóliai csomózott szőnyegek az egyes festmények hátteréül szolgálnak: ezek az ábrázolások egyúttal kormeghatározások fontos bizonyítékainak tekinthetők. A képek az oszmán II. Mehmet uralkodásától (XV. század) készültek: amikor ugyanis a szultán meghódította a kereszténység fellegvárát, Konstantinápolyt, a nagyműveltségű, művészetpártoló uralkodó palotáját számos nyugati, főként itáliai festőművész (többek között Matteo de Pásti, Gentile Bellini) kereste fel, megfestve a szultán portréját1 is. Ettől az időszaktól kezdve készültek itáliai, spanyol, flamand stb. festmények, melyeken a szőnyegek háttérként, drapériaként szerepelnek.

116