Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Bakayné Perjés Judit: A váci Fehérek templomának női cipői
• A belső rész kiszabott és összevarrott részeit kifordítva a kaptafára húzták a talp szélével összeigazítva. (Ha az eleje díszített volt, azt a kiszabás után hímezték vagy varrták ki.) • A felsőrészt a talppal körben a sarokig két tűvel úgy varrták össze, hogy először a felsőrész szélébe, továbbá a megjelölt varróléeen a talpbőrbe öltöttek fél vastagságig (bújtatott öltés). Ezért nem látszik a varrás a talp külső felületén.. • Ha a talp bélésbőrét nem ragasztották, akkor együtt varrták be a felsőrésszel, aláhelyezve a kemény, lágyékerősítőnek vagy talperősítőnek nevezett bőrfoltot. Ez kerek vagy téglalap alakú kemény bőrdarab volt. • A felsőrészbe hátul a sarokrészhez lekerekített háromszög alakú, bőr sarokerősítő foltot varrtak, legtöbbször bújtatott csavaröltéssel. • A lágyék végéhez érve a sarok borítására szolgáló bőrt a felsőbőr és a talpbőr közé fogva folytatták a varrást. • A körbevarrás befejeztével visszafordították a cipőt. • A talp külső felületéhez illesztették a fasarkot, amelyre (bizonyosan kissé nyirkos állapotban) rásimították a fedő bőrt, és a sarok elejéhez támaszkodó talpbőrrel élben kéttűs varrással összevarrták. A megszáradt bőr feszesen simult a sarokra.11 • A talpfoltot faszeggel erősítették a fa sarok aljára. • A felsőrész kivágott peremét, a széles nyelvet, az egymásra hajló pántokat, az oldal és a hátsó varrásokat keskeny selyemszalaggal szegték be díszítésként. • A kivágott cipők esetében először a kivágott peremhez körben egy sodrott zsinórt rögzítettek, amelyet elől masniban kötöttek meg. A zsinór meghúzásával lehetett szűkíteni, illetve tágítani a láb méretének megfelelően a cipő nagyságát. Restaurálás A cipő, mint többdimenziós tárgy, különleges kezelést igényel, ráadásul többféle anyagból épül fel. A felépítő anyagok (bőr, fa, fém, textil) eltérő tulajdonságai miatt a különféle restaurálási módszereket egymáshoz kell igazítani. így a gyakorlati munka során a hagyományos eljárások mellett kombinációs megoldások kialakítására nyílik lehetőség.12 A cipörestaurálás igen nehéz feladat, mert a viszonylag kicsi, zárt forma miatt igen nehéz hozzáférni, és ezért különleges megoldásokat kell kieszelni a munka folyamán.13 A kriptákból előkerült cipők, amelyek a restaurálás szempontjából mintegy átmenetet jelentenek a régészeti leletek és a történeti tárgyak között, a feltáráskor még sok esetben épnek, egyben lévőnek tűnnek. A tisztítás során azonban a már meggyengült és szétfoszlott varrócérna nem tartja egybe a cipő részeit, azok darabjaikra esnek szét.14 A feltáráskor már teljesen szétesett és erősen hiányos (pl. 111. koporsó) cipőket nem szabad kiegészíteni, hanem a töredékeket konzerválni kell, és azok alapján rekonstrukciót lehet készíteni a lábbelikről. A váci kripta feltárásakor három restaurátor végezte a leletek elsődleges kezelését, szállításra való előkészítését. A helyszíni kezelés az ecsettel történő portalanítást, a koporsóból származó szennyeződések mechanikus eltávolítását és a felületre kiterjedő fertőtlenítést jelentette. Utóbbi a mechanikus tisztítás után csak egy fertőtlenítő oldatos át- törlésből állt. Máskor, törlés nélkül, a cipők belsejébe csak fertőtlenítő oldattal átitatott vattát helyeztünk, és azután csomagoltuk be azokat.15 Ez csak átmeneti kezelést jelentett. A restaurálás folyamán úgy kell újból fertőtleníteni, hogy a talpbélések és a megmaradt varrások között semmiképp se maradjanak a cipő belsejében penészedésre hajlamos szennyeződések, mert alkalmas körülmények között azok újból életképesek lehetnek és tönkretehetik a tárgyat. 95
