Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Papp Kinga: Restaurálástechnikai megoldások gyöngyház- és csontberakásos, valamint Boulle-műtárgyak esetén
táblákba öszszeragasztott3,4 - teknőspáncélt alapfurnérként (háttérnek) alkalmazta a tömör fára. Ez alá lehetőleg vörös vagy vöröses tónusú alapfát helyezett. Az alapfa az átlátszó teknőchéjjal együtt különleges diógyökérszerű rajzolatot adott. Bútorait két példányban készítette (premiére partié és seconde partié). Az első példánynál teknőcalapba került a rézberakás, a másodiknál fordítva (1-2. kép). A gyöngyházdarabokat és több helyen a fémeket is, a ragasztón kívül, még egy kis bronzszeg beütésével is az alaphoz rögzítette. Erre azért volt szükség, mert a fának az idők folyamán a légköri nedvesség változása miatt esetleg bekövetkező mozgását a gyöngyház és fémlemezke nem követi, és a ragasztás elválik. A faalaphoz történő ragasztást bőrenyvvel és adalékanyaggal végzik. Ez az adalékanyag aszerint változott, hogy milyen anyagot kellett a fához erősíteniük. • Ha a faalapra rézlemez került, akkor az adalékanyag fokhagyma és cukor volt. • Ha a faalaphoz teknőchéjat kellett rögzítenie, akkor vizaenyvet használt adalékként. • Ha a fához gyöngyházat kívánt ragasztani, akkor az adalékanyag szeszben oldott kevés kolofónium volt. A fémet és a csontot gravírozták, majd a rajzolat látványosságának fokozása végett faszén és enyv keverékével kenték ki a gravírozott felületet. Valentin Zindter dominikánus szerzetes XVIII. században készült Boulle-munkáján a ragasztás három rétegű volt. A felső szaru- és rézmarketériás felületet színezetlen, tiszta enyvvel vonta be, a vakfát cinóberrel, ólomoxiddal, fémlapocskákkal, egyéb pigmentekkel színezett enyvvel kente be, a kettőt egymáshoz olyan színezetlen enyvvel ragasztotta, amely azonnal feloldotta az alsó és a felső enyvréteget.5 A felhasznált anyagok tulajdonságai Réz - sárgaréz (réz és cink ötvözete: Jellegzetesen sárga színű ötvözet, önthető, ill. képlékenyen alakítható. Könnyen megmunkálható hidegen is. A különleges sárgaréz ötvözetek a két fő alkotóelemen kívül ólmot, vasat, nikkelt és mangánt is tartalmazhatnak. Ólom, ón: Jól önthető, hengerelhető, puha, szürke fémek. Gyöngyház: A kagylók, valamint néhány tengeri csiga házának legbelső rétege. A gyöngyház finom, hullámosán futó rétegekben elrendezett pikkelyszerű lemezekből áll, amelyek a fényt különbözően törik és verik vissza úgy, hogy a felület a szivárvány minden színében csillog, ha rátekintünk. Ezt interferenciajelenségnek nevezik. Anyaga kalcium-karbonát (CaC03). Teknőchéj - szaru: A gerincesek köztakaróját felépítő fehérje a keratin. Vízben oldhatatlan, számos kémiai és mechanikai hatásnak ellenálló, fonalas szerkezetű, sok diszulfid- kötéssel összekapcsolt molekulából épül fel. A fonalas molekulák közötti hézagokat ce- mentszerűen (amorf) globuláris molekulák töltik ki. A kétfajta molekula együttesen biztosítja mind a keratin szilárdságát, mind rendkívüli ellenálló-képességét. A szaru ridegebb, mint a teknőchéj, mert benne a keratin mellett apró, levegővel telített csövecskék találhatók, s ezáltal a sűrűsége is kisebb. Melegben nagyon kitágul, majd visszazsugorodik. A teknősök páncélja kétrétegű. Az alsó réteg másodlagos csontokból összetett csontpáncél, a külső réteg epidermisz eredetű szarulemezekből áll. A teknőchéj a tengeri teknős hátpáncélja (eretmo- chelys imbricata, caretta caretta). Csont - elefántcsont: Az emberi és a magasabbrendű állati test legkeményebb képződménye, a gerincesek váza. Fő tömegében csontszövetből áll, melynek szilárd alkotórésze zömében kalcium-foszfát, de emellett magnézium-foszfátot és kalcium-karbonátot is tartalmaz. Ezek a csont szervetlen alkotórészei, melyek a szilárdságát adják. A csont szerves alkotórészeinek enyvadó anyaga az osszein. Ennek köszönheti a csont a rugalmasságát. Elefántcsontként az elefánt agyarát használják. Jellemzője, hogy az agyar hosszirányú tengelyére merőleges keresztmetszetében rombuszminták láthatók, hiszen az agyar az állat 84
