Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Kovács Petronella - Kőváriné Csizmadi Edit: Kísérletek festett fatárgyakon lévő vízfoltok eltávolítására Gore-tex membrán segítségével
E kísérletek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a vízfoltok nedvesítéssel el- távolíthatók, illetve határaik kitolhatok, és hogy a Gore-tex membrán azon tulajdonsága alapján, hogy a vizet csak molekuláris állapotban engedi át, lehetővé teszi a nedvesítés mértékének szabályozását, valamint a tárgy egyenletes nedvesítését. így az ajtó teljes belső festett felületének nedvesítése mellett döntöttünk. A beavatkozás előtt a még rögzítetlen területeken a lemezesen felvált festékréteget - a kipróbált anyagok közül a legkisebb optikai elváltozást okozó - 8%-os zselatinoldattal rögzítettük, bízva abban, hogy a megkötés során keletkező karimák a nedvesítés során a vízfoltokhoz hasonlóan eltűnnek. A nedvesítést a következő, úgynevezett Gore-tex szendvicsben végeztük: alul egy deszka, azon filc, erre került a nem kezelendő oldalával lefelé az ajtó, a nedvesítendő oldalra a membrános felével a Gore-tex vlies, majd arra a vizes szűrőpapír, polietilén fólia és filc, majd a szendvics tetejére nehezékként újra egy deszka. A vetemedés megakadályozása érdekében gyenge szorítást alkalmaztunk (3. kép). Az eljárás 12 órán át tartott, az itatóspapírt félóránként nedvesítettük. Miután a teljes felület egyenletesen átnedvesedett, az ajtót szűrőpapírok és filc közé helyeztük, és a vetemedés elkerülése végett szorítok között szárítottuk. A kezelés eredményeképpen a főbb folthatárok eltűntek - egyes helyeken halványabb karimák ugyan maradtak -, azonban a felület nagyjából (a Paraloiddal kezelt területet kivéve) egységessé vált, a festékveszteség minimális volt.12 (4. kép) FALAP FILC FÓLIA NEDVES SZŰRŐPAPÍR GORE-TEX TÉKA AJTÓ FÓLIA FILC FALAP 3. kép. A Gore-tex szendvics felépítése a tékaajtó kezelése során Vízfolt eltávolítása egy 18. századi festett koporsóvégről 4. kép. A tékaajtó a vízfoltok eltávolítása után A váci Fehérek templomában építészeti átalakítások miatt 1994-95-ben felszámolásra került az 1731-1841 között zömében a város magyar és német nemzetiségű lakossága, valamint egyházi személyek temetkezési helyéül szolgáló kripta.13 A kriptában a megfelelő mikroklímának köszönhetően a tetemek mumifikálódtak, a koporsók, viseletek és temetkezési mellékletek pedig igen nagy számban, jó állapotban maradtak fenn. Az előkerült koporsók zöme textillel borított vagy festett. A festett koporsók szürke, kék, zöld, barna vagy sárga alapszínűek, virágokkal, korpuszábrázolással vagy a halálra utaló szakrális motívumokkal díszítettek. A koporsók faanyaga nem károsodott, azonban a festésük porlékonnyá, szinte kenhetővé vált. A mikroszkópos keresztmetszeten savas fuxin- nal végzett mikrokémiai teszt alapján a festék kötőanyaga fehérje típusúnak bizonyult. A közvetlenül a fára felhordott, valószínűleg enyves festés kötőanyaga a kriptában feltételezhetően a klimatikus viszonyok és a mikrobiológiai kártevők hatására lebomlott, továbbá nagyon híg enyvoldatot használhattak a festéshez. 79
