Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurátori felmérés - Harsányi Eszter - Kurovszky Zsófia - Vadnai Erika - Kriston László: Beszámoló egy thébai nemesi sír (TT 65) restaurátori felméréséről
BESZÁMOLÓ EGY THÉBAI NEMESI SÍR (TT 65)1 RESTAURÁTORI FELMÉRÉSÉRŐL Harsányi Eszter-Kurovszky Zsófia-Vadnai Erika-Kriston László Összefoglalás: Az Újbirodalom (Kr. e. 1550-1070) korában az egyiptomi előkelők a thébai Királyok Völgyéhez közeli területet választották nyughelyül. Imiszeba magas rangú egyiptomi pap a Sheik Abd- el-Gurna nevű domb keleti lejtőjének közepén elhelyezkedő, 300 évvel korábban már megkezdett, részben elkészült sziklasírt kibővíttette, hogy majdan ide helyezzék örök nyugalomra. A grandiózus, több teremből álló sírkápolna régészeti feltárására 1995-ben kapott engedélyt az egyiptomi hatóságoktól az ELTE BTK Egyiptológia Tanszéke által létrehozott Thébai Magyar Expedíció, dr. Bács Tamás régész, egyiptológus vezetésével. 1997 tavaszán került sor a falakat, az oszlopokat és a mennyezetet beborító, IX. Ramszesz fáraó (Kr. e. 1123-1105) uralkodása idején készült kiemelkedő művészi színvonalú falfestmények restaurálását előkészítő állapotfelmérésre és a fototechnikai vizsgálatok elvégzésére. A tanulmány első része a sír történetének rövid áttekintése, második fele beszámoló Harsányi Eszter és Kurovszky Zsófia restaurátori felméréséről, külön tárgyalva a sir készítéséről, jelenlegi állapotáról, sérüléseiről és a szennyeződésekről szerzett ismereteiket. Az utolsó rész a helyszínről származó mintákon Vadnai Erika (fénymikroszkóp) és Kriston László (röntgendiffrakció) által Magyarországon elvégzett műszeres vizsgálatok eredményeit értelmezi. 1.1. Théba és Luxor Egyiptomban, ahol az első, hatalmas területet felölelő állam kialakult, mezőgazdasági szempontból hasznosítható, megfelelő életfeltételeket biztosító terület az országot átszelő Nílus völgyén és néhány oázison kívül nem található. A fővárostól, Kairótól körülbelül 900 kilométerre, délre fekvő Thébát, amely az Újbirodalom korában az ország vallási központja volt, a Nílus két részre osztja. A keleti parton találjuk a mai Luxor városát Ainun isten lenyűgöző főtemplomával, Karnakkal, amelyet szfinxekkel szegélyezett felvonulási út köt össze a város másik ékességével, a Luxor templommal. A folyó két, jelentősen eltérő világot választ el egymástól. Nyugati oldalán a part menti termőterület keskeny zöld sávját a szürke kősivatag váltja fel kopár hegyeivel, amely magába foglalja az Újbirodalom idején temetkezési helyül szolgáló „halottak birodalmát”. Itt húzódik meg a Királyok, a Királynék Völgye és a Nemesek Temetője, ahol az egyiptomi előkelőket sziklába vájt sírokban helyezték örök nyugalomra (1. kép). A vidéket az el-Korn hegycsúcs uralja, alatta fekszik a lankás Sheik Abd el-Gurna- domb, lábánál vályogtéglából épült házak csoportja alkotja az azonos nevű falut. Tőszomszédságában emelkedik a kisebb, kerek formájú Khokha-domb2. A két domb és környéke a thébai temető, ahol hozzávetőleg 800, a felsőbb társadalmi rétegekhez tartozó személy különböző méretű, díszített, vagy egyszerű sírja található. A Khokha mellett felkapaszkodva több lezárt, vagy már restaurált és látogatható sír között, különböző korokból származó cseréptörmeléken haladva jutunk a kutatásunk tárgyát képező sírhoz (TT 65), amely Imiszeba, magas rangú karnaki pap temetkezőhelye, aki az Amun- templom levéltárának elöljárója és a kincstár „gazdasági vezetője” volt IX. Ramszesz fáraó idejében. 1.2. A halottak birodalma A Sheik Abd el-Gurna-domb keleti lejtőjén elhelyezkedő sírkápolna sziklába vájt teraszáról (2. kép) jól láthatók a Gurna falu mögött fekvő Ramesszeumnak, II. Ramszesz fáraó halotti 7
