Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Szőke Balázs: XIX. századi aranyozott ezüst ereklyetartó restaurálása
grófnő, Colloredo Mannsfeld hercegnő, Czernin grófnő, Harrach grófnő, Kaunitz grófnő, Kinsky hercegnő, Lobkowil-Liechtenstein hercegnő, Schwarzenberg-Liechtenstein hercegnő, Thun grófnő, Windischgrätz hercegnő. A nyolc szerényebb kivitelű táblán további 161 adományozó neve olvasható. Az ereklyetartó belseje Bourbon-liliomos, aranyszállal szövött kék selyem borítású, amelyet stilizált aranyozott ezüstliliomok rögzítenek. Szent Vencel, Szent Adalbert, és Szent Ludmilla ereklyéi az ereklyetartó fenéklemezére rögzített sínekbe, míg Nepomuki Szent János ereklyéje egy levéldíszítésű, polcszerűen kiképzett tartósínbe csúsztathatok. Az üveghengerek aranyozott ezüstfoglalatait talpukon stilizált, karmos állati lábból kinövő levéldíszítmény kúszóvirággal és tetején keresztvirág díszíti. A foglalatok levélben végződő, három karéjjal díszített oldalára a szentek neveit vésték stilizált gótikus betűkkel. Az üveghengerekben vörös selyem alapon poliondíszítéssel (gyöngyökkel és aranyszállal hímzett) keretezve helyezték el az ereklyéket, alattuk papírcsíkon a szentek neve olvasható. (5. kép) Elképzelhető hogy a hímzéseket a hátoldalon az ajándékozók listájában szereplő Császári és Királyi hradschin-i Terézia- rendi hölgyek vagy a Császári és Királyi Szent Angyal-rend hölgyei készíthették. A tárgy készítéstechnikai leírása A fekete fatalapzat fenyő vakfa vázra ragasztott ébenfa elemekből készült, felületét feketére politúrozták.2 Az ereklyetartó anyaga galvántechniká- val aranyozott ezüst és ezüstözött bronz. Az épülettestet az ezüstművesek dobozkészítő technikájával készítették. A falelemeket hajlítószerszám segítségével alakították ki, majd az élek 45°-osra reszelése után ezüsttel forrasztották. Mindkét megoldás nagy szakmai gyakorlatot igényelt a tárgy igen nagy mérete miatt. Az épületvázra csavaros-anyás kötéssel rögzítették a 12 darab támpillért, amelyekből az első és hátsó négybe a lombfürészeléssel kivágott nyílásokba belülről kihajtható fülekkel erősítették a zománcozott kereszteket hordozó lemezeket. Az épület valamennyi eleme — a párkányok, a körbefutó fekete-arany szalagdíszek, toronyelemek - csavaros-anyás rögzítésű. Az öntött elemek a tiszta, éles rajzolatukból ítélve viaszveszejtéses öntési eljárással készülhettek. A talapzat 2 mm falvastgságú lapokból készült, amit forrasztással állítottak össze. 57 4. kép. Az ereklyetartó hátulnézete restaurálás előtt 5. kép. Szent ereklyét tartalmazó üveghenger
