Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Séd Gábor: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főhomlokzatának restaurálása
Az újonnan elkészített javításoknál a kötőanyag végső kikeményedését elősegítő vizes utókezelést kellett elvégezni, amelyet szükség szerint végső felületmegmunkálás és lazúros utánszínezés követett. A teljes homlokzat durvamészkő-felületeinek permetezéses hidrofobizáló kezelését a Wacker cég SMK 1311 elnevezésű vizes higítású emulziójával végeztük. A fémből készült díszítmények restaurálása 2-3. kép. Stróbl Alajos Liszt Ferenc szobra A bronzból készült alkotások jó minőségű öntvények, formánként illesztve, acélcsavarokkal egymáshoz fogatva és összedolgozva (cizellálva). A bronzanyag lángspektrofotometriás vizsgálata a követkető százalékos összetételt mutatta a réz ötvözői tekintetében:2 Elemek Sn Zn Pb Ni Sb As % 3,1 3,0 3,0 0,5 0,3 0,2 Korróziós állapotuk többnyire megfelelő volt. Egyes szinteket többször is tisztítottak az idők során - ezek felülete bemartabb, lyukkorrózióval tarkított (pl. az alsó szint, vagy a leemelhető, ún. allegorikus díszek). A környezeti korrózió hatása nem feltétlenül a szintek függvénye, inkább a felszálló gázkomponensek útjában álló - kiálló - részek károsodása figyelhető meg. A díszítőelemek rögzítését azonos anyagból (bronzöntvényből) készített tartókkal (konzolokkal), valamint - alsó lefogónak - fullánk alakú bronzcsapokkal (ún.dűbelekkel) oldották meg. A rögzítést segítette a díszítménynek a kőarchitektúrához való pontos csatlakozása, esetenként a ráhajtással megoldott kapaszkodás. A rögzítőelemek több helyütt hiányoztak, sérültek, töröttek, hiányosak voltak. 25
