Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurátori felmérés - Harsányi Eszter - Kurovszky Zsófia - Vadnai Erika - Kriston László: Beszámoló egy thébai nemesi sír (TT 65) restaurátori felméréséről
Mikroszkóp alatt látható, hogy sárvakolatra felhordott alapozást réteg eltér a keresztteremben alkalmazottól (12. kép). A keresztterem északi első falán, a sír első tulajdonosa - Nebamun - által készíttetett reliefek megmintázására szolgáló vakolatréteg fő ásványos összetevői az anhidrit, kaiéit és kevés kvarc (rtgdiffr.). A kaiéit mennyiségéből arra következtethetünk, hogy mész-anhidrit vakolatot használtak. A keresztterem északi hátsó falán, Mut istennő ruhájának egy részén lepergett a festékréteg, innen származik a közvetlenül a sziklán levő, fehér színű vakolatból vett, röntgendiffrakcióval vizsgált minta, amelynek fő összetevője a töltőanyagként használt anhidrit (CaS04). A csekély kalcium-szulfát-hemihidrát (félgipsz, CaSO^E^O) és kalcium-szulfát- dihidrát (gipsz, CaS04*2 H20) arra utal, hogy az alapozás kötőanyaga valószínűleg részben, vagy egészben gipsz volt. A hemihidrát jelenlétére kétféle magyarázat is adódhat. A teljes értékű hidratációt az alapozás anyagához esetleg hozzákevert szerves kötőanyag, és/vagy a klimatikus viszonyok is akadályozhatták, de az is előfordulhat, hogy a már kialakult dihidrát a későbbiek során veszített kristályvizéből. A térfogatcsökkenést kísérő zsugorodás repedezést okoz. Ez magyarázatul szolgálhatna a réteg csekély mechanikai szilárdságára, porlékonyságára. A kalcium-szulfáton kívül csak nagyon kis mennyiségű kvarc szerepelt még az összetételben, amely ebben az esetben szennyeződésnek tekinthető. A keresztterem vakolása gondos munka volt. A mikroszkóppal vizsgált minták egy részében látható, sík felületű szemcsék esetleg arra utalnak, hogy a vakolatot alapozás előtt szárazon megcsiszolták. Mikroszkóp alatt a vakolaton egy homogén, vékonyan felhordott alapozásréteg látható, amelyben a szemcsék mérete megközelítőleg azonos. 3. 3. Festékréteg A keresztterem északi hátsó falán a festékrétegekre egységesen jellemző az anhidrit -tartalom (CaS04). A fehérekben ezen kívül jelen van még a kaiéit (CaCOj) is, amely a mész kötőanyagként való használatára utal. A különböző helyekről vett mintákban az anhidrit-kalcit arány változó, és míg pl. Khonsu ruhájának fehér rétegében megtalálható a hunt it (CaC03*3MgC03) is, addig a Thébai Triász (Amun, Mut és Khonsu) kompozícióját lezáró alsó keretmotívumban nem. A keretmotívumban szereplő és a Khonsu isten ruháját alkotó fehér festéket különböző nyersanyagokból állították elő. Ez utalhat arra, hogy a két motívumot nem egyszerre, esetleg időben nagy különbséggel festették. De jelentheti azt is, hogy ha azonos időben - vagy időben nem nagy különbséggel - készültek, akkor nem ugyanazt a festéket használták. Ez utóbbi feltevést támasztja alá az egyiptológiai kutatások eredménye, amely szerint a sír falfestményei egységesen Imiszeba nevéhez fűződnek. A leírások alapján az ornamentális motívumok és a figurális ábrázolások általában nem egy mester munkái, és ez okozhatta a felhasznált anyagok közti különbséget is. A helyszínen tapasztaltak szerint az egyes festékek általában jobb megtartásúak akkor, ha a háttér alapszínére először egy fehér festékréteget is felhordtak, majd erre festettek. A keresztterem északi hátsó faláról, a két sárga felületből - Mut istennő kezéből és a thébai istenháromságot magába foglaló kioszk bal oszlopából - vett, röntgendiffrakcióval vizsgált minta összetételében számottevő különbség nincs. Mindkettő fő komponense az anhidrit. A mellette kimutatott goethit (FeO(OH)), a kvarc (Si02) és a 0,7 nm-es filloszilikát együttes jelenléte sárga okker használatára utal, míg a kakit a mész kötőanyagot valószínűsíti. Ez jól egyezik azzal a helyszíni megfigyeléssel, amely szerint - a fehérekhez hasonlóan - a sárga festékrétegek általában jó megtartásúak, és a többi színréteghez viszonyítva a legjobb állapotban levők. 17
