Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Vizsgálatok - Kriston László - Bodor István, Ifj.: Egy különleges márványszobor romlása, vizsgálata és restaurálása
vétlenül a szobor Európába érkezése után készült képen még ép állapotban látható. A 60-as évekre viszont már erősen roncsoló- dott, ahogy ez a Baktay Ervin India művészete című könyvében megjelent szoborfotón már jól látható. Ekkorra már valószínűleg kialakult a szobor felszínén az a szürke réteg is, amelynek alapján a könyv szerzője a szobor anyagát szürke homokkőnek gondolta. A restaurálást megelőző alapos szemrevételezés és az azt követő röntgendiffrakciós és fénymikroszkópos vizsgálatokkal sikerült tisztázni, hogy a szobor anyaga dolomitmárvány. A hazai márványból készült faragványok között ritkaságszámba megy az ilyen összetételű. A szürkésfekete felületi réteg, kéreg szennyezett gipszből állt. Figyelemre méltó, hogy a romlás során a dolomit másik alkáliföldfém alkotójából, a magnéziumból keletkező magnéziumszulfát teljesen hiányzott, nem lett a gipszhez hasonlóan kéregalkotó. Valószínűleg a gipszhez viszonyított lényegesen nagyobb oldékonysága következtében teljes egészében lemosódott a felületről. A szobor testén átlósan áthúzódó sávban elhelyezkedő, jellegzetes alakú, sötét színű- mintázatot adó zárványok (2. és 3. kép), anyaga kalcium-nátrium-amfiból, ásványos nevén Richterit [Na2CaMg5Sig022(OH)2]. A másik, szintén jellegzetes, de színtelen zárvány anyaga kvarc. Hazai kőfaragványaink között ilyen összetételű és ilyen megjelenésű, mintázatú zárványokat magába foglaló márványszobor ismereteink szerint nem fordult elő ez ideig. A környezeti hatásoknak legnagyobb mértékben kitett kiálló részeken, így pl. a fejtetőn, az orron, a vállon (4. és 5. kép) a károsodás olyan mértékű volt, hogy a dolomit kristályszemcsék közötti kapcsolat gyakorlatilag megszűnt a felületi rétegben, s így egészen csekély erő hatására is leperegtek. További erőteljes roncsolódás elsősorban a dolomit- és a szilikátzárványok találkozási felületeinél alakult ki. A romlás itt egyértelműen kapcsolatba hozható az ásványok eltérő fizikai tulajdonságaival. Ez részben magyarázatot ad a szobor felgyorsult romlására is. A szobor esőtől védett hátsó részén, az erősen szennyezett gipszkérgen cementes lefolyások, a mellrészen egy kiterjedt vörös színű festékfolt és a testfelületen elszórtan vasas elszíneződések voltak még találhatók. 3. kép. A Richterit-zárvány makrofelvétele 138 2. kép. A szobor testén átlósan áthúzódó sáv zárványai
