Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurátori felmérés - Harsányi Eszter - Kurovszky Zsófia - Vadnai Erika - Kriston László: Beszámoló egy thébai nemesi sír (TT 65) restaurátori felméréséről
6. kép. Részlet a keresztterem mennyezetének északnyugati sarkából. A vakolatban szamárürülék, illetve ezek negatív lenyomata, valamint a kézi vakolás nyomai jól látszanak. A durván előkészített falfelületeket különböző anyagokkal vakolták, átlag vastagságuk 3-5 cm, de néhol elérheti a 10 cm-t is. A besimított falak egyenetlenek, még tenyérnyi felületeken is mélyedések és kiemelkedések érzékelhetők rajtuk. A keresztteremben többrétegű, világos színű vakolást alkalmaztak. A déli záró falról ultraibolya megvilágítással (366 nm) készített lumineszcens felvételek értékes információkat nyújtottak a szikla, a vakolatok, az alapozás és a festett réteg megismeréséhez. Határozottan elkülönült a kőzettől egy vakolatréteg, rajta egy vékonyabb, 0,3-1 cm vastag, világos alapozás, amit a világosabb háttérszín követett, amelyre a festékréteget hordták fel (11. kép). A keresztterem és a tengelyes folyosó belmagasság-különbségét áthidaló „beugró” faragásból adódó egyenetlenségeit tojáshéj színű növényi rostokkal kevert habarccsal hozták síkba, majd a kcresztteremtől eltérő módon növényi rostokkal kevert sárvakolattal simították be. A többi vakolatfajtához képest kevésbé költséges sárvakolat, amely a falusi házak építésénél ma is igen népszerű, a 65-ös sírban nem bizonyult időtállónak, gyakran elvált a sziklától, legnagyobb része le is esett (7. kép). Gyakran egy helyiségen, de legalábbis egy síron belül egyidejűleg folyt a durva kőfaragó munka, a falfelületek egvengetése, vakolása, a falképek jeleneteinek előrajzolása és festése. Mihelyt egyes falszakaszokon elkészült a besimító réteg, az előrajzolók és a festők már munkához láttak.12 2.3. A falképek festéstechnikája és az ebből adódó problémák 7. kép. A sárvakolatra készített festmények közül alig maradt meg néhány felület. Ennek köszönhetően azonban láthatóvá vált a szikla kifaragása. A sártapasztó darazsak jellegzetes, cellás szerkezetű fészkei itt is megjelennek. Az egyiptomi fal festészetben a festési folyamat kezdetét általában a keretelemek, a nagyobb kompo- zíciós összefüggések, a szövegek és a jelenetek vörös színnel készített előrajzolása jelenthette (15. kép). Ezzel egyben kijelölték a felfestendő színfelületek határait is. Az előrajzra gyakran vékony rétegben egy világos háttérszínt festettek, amelynek előnye, hogy lehetővé tette az előrajz finomítását, esetleg módosítását, és hatására a 12
