Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tóth Zsuzsanna: Vasalt láda restaurálása

Az eredeti bőr kisimításához és simára szárításához, a puhítás után a vasalások közének megfelelő formát szabtam rétegelt lemezből, majd vetexet helyezve a bőr és a lemez közé, szorítókkal nyomtam a bőrt száradásig a helyére, A vetexet a nedves bőr fára tapadása ellen használtam. Száradás után a hiányoknak megfelelően szabtam ki az új bőrből a pótló darabokat. Két módszer szerint végeztem a pótlást: a kisméretű, vastag peremű lyukaknál ezekbe szabtam a kiegészítő bőrt, és a pótlás elvékonyított széle kb. csak egy milliméterre nyúlt be az eredeti bőr alá. A nagyobb méretű hiányoknál a megpuhított és kisimított bőrt amennyire lehetett felemeltem, törékeny és kemény szélét kissé elvékonyítottam, majd a mélyen a bőr alá ragasztott pótló bőrbe a helyét fogászati marófejjel bemélyítettem. A nagyobb hiányokat azért nem mozaikszerüen egészítettem ki, mert fennállt annak a veszélye, hogy a száradó bőrrétegek széthúzódnak. A bőr visszaragasztásával csak lassan tudtam haladni, mert a szorítások egymást és a munkát is akadályozták. Az elkészült részeken a bőrt vékonyan bőrápoló pasztával kentem át.

A porvédő fülek rekonstrukciója

Ezután a nagyrészt megsemmisült porvédő fülek rekonstrukciója következett. Az elülső és az egyik oldalsó fül esetében kihúztam a rögzítő szögeket, nemcsak azokat, amelyek a töredékeket tartották, hanem azokat is, amelyek alól a fül már kiszakadt. Erre azért volt szükség, hogy később a rekonstruált fület a helyére tudjam csúsztatni. A láda oldalán lévő fülek alapján rekonstruáltam az elülső hosszát, szabásmintát készítettem és kiszabtam a megfestett marhabőrből, majd keményítővel ráragasztottam az előkészített juta szövetre. Száradásig lenehezítve tartottam az összekasírozott rétegeket. Ezután körülvágtam a bőr széle mentén a szövetet, majd keskeny bőrcsíkkal beszegtem. Az eredeti technika szerint sodrott lencémát használtam és kéttűs varrással varrtam körbe a bőrt három oldalról. Miután a rekonstrukció majdnem teljesen elkészült, megkerestem és bejelöltem a füleken a töredékek helyét, majd azok vaknyomásait folytatva vaknyomással rombuszokból álló hálómintát nyomtam a bőrbe. A nyomás elkészülte után a töredékek helyét fogászati marófejjel bemélyítettem a bőrbe, majd az így kialakított területre keményítővel beragasztottam a megmaradt bőrdarabkákat. A harmadik fúl kiegészítése okozta a legnagyobb problémát, mert a fennmaradt bőr sarokrész össze volt varrva a bélés szövettel. Mivel a bőr nagyon töredezett és sérült volt, nem akartam szétfejteni a vászonnal összekötő szegő varrást. A fül pótlásakor ebben az esetben is elkészítettem a kasírozott új bőrfület, de nem szegtem be előre. A töredéket langyos Evatriolos vízben mostam néhány percig, utána a töredékhez varrt, gyűrött és deformálódott vásznat kisimítva és eligazítva itatósok között lenehezítettem, majd a bőrt likkerrel kezeltem, és a fúlrészt teljes száradásig lenehezítve tartottam. Száradás után a rekonstruált fülön kialakítottam a bőrtöredékek helyét, majd a töredék vászon és bőrrésze közé csúsztattam az előre megvarrt fület. Az eredeti darabot keményítővel ragasztottam a pótláshoz. Száradás után a töredékeknél megszakítva bcszegtem a fület, majd ezen a darabon is a vaknyomást.

A ládabelső papírborításának rekonstrukciója

A láda rövidebb oldalait eredetileg papírborítás fedte, vászon csak egy csíkban, a tető belsejében a ládatest hátoldalán, alján, és az előlap belső oldalán futott végig. A papírból, különösen a ládatestben csak minimális töredékek maradtak fenn, rajtuk dúcnyomás maradványaival. A papírborítást saját készítésű öntött papírból rekonstruáltam, erre ragasztottam vissza a megmentett töredékeket. Ugyanezzel az anyaggal borítottam a ládaperemet is, mert a nyomok itt is papírborításra utaltak.

97