Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Seres András: Aranyak, márványok, arányok: a gödöllői királyi kastély épületében lévő Mária Terézia-szobák műmárvány és aranyozott gipszstukkó munkáinak restaurálása

állították helyre. Máskor az időközben tönkrement felületű, lehullott formákat csak vékony krétaalappal vonták be, majd erre a nem formázott felületre aranyoztak. Több helyen volt található egyszerű, bronzporos, aranyszínű festékkel készített javítás is. A restaurálási munkák megkezdésekor tapasztalhattuk a termek stukkódíszeinek nagy mértékű rongálódását. Részben az átnedvesedett boltozatból, részben a lezárva tartott helyiségben lévő levegő magas páratartalmából a gipszstukkók komoly mennyiségű vizet vettek magukba, majd az igen alacsony hőmérséklet következtében a bennük levő víz megfagyhatott. Az ornamentikák felső, formát képező, krétából készült rétege, néhol az alatta levő anyaggal együtt darabokban hullott le. Ez a fínobabb, formát képező réteg apró darabokra tört, megvetemedve formáját és megtartását vesztette. A munkák megkezdésekor gyakorlatilag lesöpörhetőek voltak a falról. Egyes darabokhoz szinte hozzáérni sem lehetett, mivel már érintésre is lehullottak. A stukkók, azok alapozásával, festésével és aranyozásával együtt ily módon nagy mértékben elpusztultnak voltak tekinthetők.

A stukkódíszítések formáinak restaurálásakor, azok nagy mértékű sérültsége miatt több módszert kellett alkalmaznunk. Ahol az indokolt volt, sokszorosítási eljárással dolgoztunk. Meglévő díszről negatívot készítettünk, majd az arról készített öntvényt kiigazítva a hiányzó minta helyére rögzítettük, majd pedig, a nem teljes formák pótlása esetében a meglévővel összedolgoztuk. A másik elv a hiányzó plasztikák új íjkészítésénél az eredeti módszer alkalmazása volt. E szerint helyi felrakással, stukkóanyagból mintáztuk meg a hiányzó akantusz- leveleket, csigákat, virágokat stb. Ezeket a munkákat ott is el kellett végezni, ahol a korábban sérült, vagy elpusztult formákat igénytelenül javították, vagy pótolták. Ezeket az oda nem illő kiegészítéseket eltávolítottuk, majd pedig vagy öntvénnyel, vagy helyi felrakással pótoltuk. Ahol lehetséges volt - és ez jelentette számunkra az esetek többségét - a finoman kialakított formát és felületet alkotó, elváló, és hullófélben levő rétegek visszaragasztását alkalmaztuk, mivel az egész terem díszítése eredetiségének minél teljesebb megőrzését tartottuk szem előtt. A munkák megkezdése előtt a stukkódíszekről felmérést készítettünk. Meghatároztuk a sérülések mértékét, jellegét. Megállapítottuk mely díszeket pótoltak az előző helyreállítás során teljes egészében, melyeket részben, mely díszek milyen mértékben sérültek a nedvesség és hideg következtében. Ez alapján egyenként határoztuk meg a helyreállítás módját.

Felrakással vagy öntvénnyel történő pótlásra csak a hiányzó darabok, ill. a minőségük miatt megtarthatatlan, korábban készített pótlások esetében került sor. Az elvált stukkórétegeket és krétaalapozásokat diszperziós ragasztóval rögzítettük. Először az elvált és megvetemedett alapozást felpuhítottuk. Az egyik eljárás szerint a hígított ragasztóanyagot ecseteléssel vittük fel a kérdéses területre, ily módon be- ercsztve az elvált felületek közé. A felpuhított réteget eredeti formájára vasaltuk vissza. A felesleges anyagot a felszínről eltávolítottuk, miután a már érintésre is hulló rétegek rögzültek.

4. Márványozás és stukkódísz a terem mennyezetén

Applied marble and stucco ornaments on the

67