Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Seres András: Aranyak, márványok, arányok: a gödöllői királyi kastély épületében lévő Mária Terézia-szobák műmárvány és aranyozott gipszstukkó munkáinak restaurálása
pusztultnak voltak tekinthetőek. A vörös márványozás javításaként feltárultak olyan pótlások is, amelyek egyszerűen, színezett gipszből készültek, majd a mintázatot festéssel oldották meg. A leginkább elpusztultnak tekinthető rész az ablak körül, ill. felett volt. Itt számos javítást kellett végeznünk, amit nehezített, hogy a márványozás ezen a területen az idők folyamán komoly torzulást szenvedett. Az ablakbéllet belső szélein töredékesen fennmaradt márványozásnak és a főpárkány ablak felett húzódó szakaszának deformációja nem volt teljes mértékben visszafordítható. Némileg képesek voltunk kiigazítani azokat az injektálási munkák során, de teljes korrekció csak a torzult szakaszok eltávolításával lett volna lehetséges. Az érintett részek márványozása az említett javítások kivételével eredeti munka. Mivel a történetiségéhez hozzátartozónak tekinthető mértani deformálódás esztétikailag nem volt zavaró mértékű, az általunk készítendő pótlásokkal pedig korrigálhatónak látszottak; így mindenképen a megtartásuk mellett kellett hogy döntsünk. A műmárvány kiegészítéseket az eredeti technológiával megegyezően készítettük el. Mümárványozás restaurálásakor hosszadalmas munkára kell hogy felkészüljünk. Még hosszú évek alatt, különböző munkák során megszerzett tapasztalatok birtokában is következetes kísérletsorozat kell hogy megelőzze a pótlások elkészítését, amennyiben valóban igényes, az eredeti készítőkével azonos minőségű, azzal megegyező színű és mintázatú márványozást akarunk készíteni. Minden egyes márványozásnál a mintázat kialakításának gazdag tárházát vonultatták fel a készítők, próbára téve a későbbi korok restaurátorainak leleményességét és kitartását. A természetes márványhatást keltő, változatos és részletes mintázat a műmárványozó mesterség hosszú pályafutása alatt valódi művészetté fejlődött. Erre épülve a különböző műhelyek és mesterek folytonos fejlesztése alatt, azok féltve őrzött titkaként a különböző mesterségbeli fogások gazdag változatai alakultak ki. Míg a festett márványimitációk az eredetileg utánzandó, valódi márványozáshoz sok esetben nem kötődő, sőt attól erősen elrugaszkodó stílusokat is eredményeztek, a gyúrt műmárvány minden esetben nagyobb hitelességgel követte modelljét, természetesen a készítők felkészültségének és tehetségének mértékében. Még a barokk kor egyes, provinciálisabbnak mondható, erőteljesebben mintázott és színezett munkáinak esetében is nyomon követhető a cél; valódi márvány megtévesztően pontos utánzatának készítése, még akkor is, ha az így elkészített márványozásnak néha nincs is megfelelője a természetes márványfajták között. Bőrenyvből többször felfőzött, beállított kötésidejü, ún. márványvizet készítettünk. Ennek modellgipsszel készített keverékéből állítottuk elő a szükséges anyagot. Fel kellett mérni minden egyes színű márványozásnak az eredeti szín- és anyagösszetételét. Eszerint kell összeállítani a márványozás mintáit és az azokhoz szükséges színek mennyiségeit. A színezéket enyves vízben iszapolt, alkálitürö pigmentekből állítjuk össze. A próbák készítése során figyelemmel kell lenni a szinek nagyfokú elváltozására a kötés, ill. a hosszú időt igénybevevő teljes száradás során. Tekintettel arra, hogy az általunk készített próbákról teljes képet csak azt felfényezve kapunk, elkészítésüket időben el kell kezdeni. A szín- és tónuseltolódás mértéke és iránya nem csak a felhasznált pigmentektől, hanem a gipsz minőségétől is nagymértékben függ. Mivel a kereskedelmi forgalomban kapható gipszek minősége még azonos márka esetében sem egyöntetű, a kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében érdemes a felhasználandó mennyiséget egyszerre beszerezni. Az előkészített, különböző színű műmárványanyagokból, keverőasztalon állítjuk össze a mintázatot. A márványozandó falat hígított márványanyaggal bevonjuk, majd az előkészített anyagot a kívánt mintázatban felhordjuk. Még aznap, nedves, de már szikkadt állapotban, a teljes kötés előtt kell következnie az ún. vágásnak, ami síkolást, vagy nem sík felületek esetében a megfelelő formázást jelent. Ezt az eljárást alkalmaztuk mind a kis méretű sérülések, mind a nagy hiányok pótlásánál is. A műmárványanyag felhordása után következhetett a csiszolás. A műmárvány csiszolása hét fínomítási fokozatból álló munkafolyamat, miközben a felület pórusmentesítését tömítéssel is elő kell segíteni. A „spachlizó” anyag a műmárvány alapszínével általában azonosra 64
