Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ráduly Emil: A váci Fehérek temploma kriptafeltárása
a keresztet natúr felületűnek hagyták meg, ill. fekete kerettel kihangsúlyozták Tulajdonképpen „festetlen” koporsóknak is tekinthetjük ezeket, mivel a pácolás csak kismértékben változtatta meg a gyalult deszka megjelenését, eredetileg nyilván világos tónusúak lehettek. A kereszt keretén belül fekete színnel indás-virágos (legtöbbször tulipán) díszítést alkalmaztak, a felirat, évszám sokszor hiányzik is róluk. Az 1750-es évektől a felnőtt, családi állapotukat tekintve pedig házas elhunytak koporsóin az alapszín fokozatos elsötétülését figyelhetjük meg (nemcsak a festett koporsókat, hanem a textillel bevont koporsók alsó, egyszínűre festett részét is figyelembe véve). A világosszürke koporsókat az 1780-as évektől a sárga, majd az 1790-es évektől a barna alapszínű koporsók váltották fel fokozatosan. A legkésőbbi, 1841 -re datálható koporsó pedig fekete színű, politúrozott, díszítés nélküli volt. A gyermekek, ill. a fiatal korúak koporsóin egy érdekes színváltást figyelhettünk meg: az életkort jelző zöld gyászszín helyébe a kék került az 1750-60-as években. A váci koporsók tehát csak részben igazolják a 18. századra vonatkozóan a néprajzi adatgyűjtések alapján kialakult átalános felfogást, miszerint a koporsók színe az életkort jelezte, idősebbeknek sötét, gyerekeknek világosabb alapszínű koporsót készíttettek.10 A pontosabb megfogalmazás az, hogy a gyermekek (ill. nem házas fiatalok) és a felnőttek koporsóit egymástól eltérő színre festették, egyébként a koporsók alapszíne az éppen elterjedt, elfogadott gyászszínhez igazodik. A festett koporsókon is mindig szerepelt a díszítés meghatározó elemeként a kereszt, változó alakú szárvégződéssel és talapzattal. A kereszt kiegészítője leggyakrabban a három tőrrel (vagy stilizált szeggel) átszúrt szív volt, ill. a Jézus-monogram a keresztszárak közepén. Az 1760-as évektől ezek az egyértelmű és általánosan elterjedt vallásos motívumok egyre naturálisabbá váltak: a kereszten megjelentek a kéz- és lábstigmák, ill. a teljes corpus is, az alkalmazott színek száma is egyre gyarapodott. A Krisztus-ábrázolások némelyike jókezű, gyakorlott festőre vall, de készültek ügyetlen megformálások is. Közel egy időből való koporsók esetében is megfigyelhető, hogy nem mindig volt azonos a készítőjük, azonban mindig ugyanazt a mintát követték. Feltűnő a kompozíciók és a színezés hasonlósága az ún. pléh Krisztus okkal, amelyek eredetét a kutatás eddig jobbára a 19. századhoz kötötte.11 A vallási jellegű motívumok mellett, amelyek mindvégig meghatározóak maradtak, (szintén a század középső évtizedeitől kezdve) hangsúlyos szerepet kaptak a ma embere számára szokatlan, az elmúlásra egyértelműen utaló haláljelek. A ,, Memento Mori”, „ Venit Hora” feliratok mellett a koporsók fedelén, alján, a végdeszkákon gyakoriak voltak a ke- resztbetett ásó - kapa (íj - nyíl), a szalaggal átkötött lábszárcsontok, a koszorús koponyák. A halált jelképezik a koporsókon az eltört (kialudt, füstölgő) gyertyák, a kettétört virágok. A kereszt talapzatánál gyakori a koponya és a homokóra (előfordul a bagoly, a keresztszárra tekeredő kígyó is), ezzel maga a kereszt válik halálra emlékeztető jellé. A vallási érzület és az elkerülhetetlen halál együttes ábrázolásai mellett a virágok, virágfüzérek, koszorúk, ill. a copf- és rokokó stílusjegyeket is hordozó egyéb díszítő motívumok részletes elemzésre várnak. Az 1770-es évektől kezdve néhány keményfa koporsó is előkerült, ezek egy részét mélyített faragással díszítették, véséssel, festéssel írták fel a neveket a fedél oldalára (előfordult ónozott, tehát eredetileg fényes vaslemez betűkből kivágott felirat is12), vagy a koporsó tetejére szögeztek egy rézlemezből készült táblát. A koporsók feliratai lehetőséget nyújtanak a nemzetiségi, a nyelvhasználati viszonyok megfigyelésére is, de természetesen korlátozott számban, hiszen csupán azon koporsók esetében volt meghatározható a nyelv, amelyek hosszabb feliratokat, vagy pl. a „Hic jacet... ”, ,,Hier ruhet... ” ,,Itt nyugszik... ” formulákat tartalmazták. A kor latin írásbelisége a feliratok nyelvében is megmutatkozott, a latin nyelvű szövegek voltak többségben, a magyar nyelvű feliratok száma különösen kevés volt, azok is a század utolsó évtizedétől jelentkeztek. A városrész lakosságában jelentős számú volt a német származásúak aránya, ez 24
