Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kargel Mónika - Felhősi Ilona - Morgós András - Kálmán Erika: A bronz inhibíciója vizes nátrium-szulfátos oldatban
A BRONZ INHIBÍCIÓJA VIZES NÁTRIUM-SZULFÁTOS OLDATBAN Kargel Mónika, Felhősi Ilona, Morgós András, Kálmán Erika Összefoglalás: Hat különböző inhibitor (palmitoil-hidroxámsav, tiokarbamid, párán itro-benz- hidroxámsav, páráklór-benzhidroxámsav, toliltriazol, benztriazol) korróziócsökkentő hatását vizsgáltuk 0.1 mól.dm"-1 Na2SC>4 oldatban (pl 1=7, nátrium-hidroxid), szobahőmérsékleten, bronz munkaelektródon háromelektródos elektrokémiai cellában, Solatron 1286 potenciosztát segítségével. A vizsgált inhibitorok közül a benztriazol bizonyult a legjobbnak (98,9% inhibitor-hatásfok), hasonlóan nagy hatásfokú a toliltriazol is (97,2% inhibitor-hatásfok), amelynél anódos polarizáció esetén rosszul oldódó réteg keletkezett az elektród felületén. Az, előbb említett két inhibitor nagy hatásfoka mellett, azonban toxikus, a benztriazol rákkeltő. A vizsgált hidroxámsavak nagy előnye, hogy nem mérgeznek, viszont hatásfokuk alacsonyabb (kb. 65%), mint a triazoloké. A két triazol után a harmadik legjobb az. egészségre aránylag veszélytelen tiokarbamid (84% inhibitor-hatásfok) volt. A vizsgált inhibitorok közül a kísérleti eredményeink alapján bronz, műtárgyak konzerválására a benz- triazolt, a loliltriazolt és a tiokarbamidot ajánljuk Tekintettel a benztriazol és a toliltriazol jelentős egészségkárosító hatására, olyan műtárgyaknál, amelyeket gyakran kell kézbe venni a tiokarbamid használata javasolható. Amennyiben a konzerválás benztriazol lal. ill. toliltriazollal történt, a műtárgyak kézbe vételekor célszerű kesztyűt használni, ami az említett vegyszereknek a kézbőrre való jutását csökkenti, ill. meggátolja. Bevezetés A réz cs ötvözetei a legrégebben ismert és használt fémek közé tartoznak, és még ma is széles körben alkalmazzák őket jó alakíthatóságuk, kiváló elektromos vezetőképességük és kotTozív közegekkel szembeni ellenálló képességük miatt. Kezdetben főleg fegyvereket és használati tárgyakat készítettek a természetben is megtalálható termésrézből, majd a különböző olvasztási eljárások fejlődésével a tiszta réz előállítása is lehetővé vált. Napjainkban a vezető számítástechnikai cégek (IBM, Motorola) legújabb kutatási területe, hogy rézből állítsanak elő, az eddiginél jelentősen gyorsabban működő számítógép processzorokat. A gyorsan fejlődő technikai és műszaki felhasználási területek mellett a művészetekben is nagy szerepe volt és van a réz ötvözeteinek. Az ókori nagy birodalmakban bronzszobrokat készítettek az istenekről, az ismert filozófusokról és költőkről, Kínában nagy hagyománya volt a bronztükör-készítésnek. Magyarország is gazdag bronzleletekben, annak ellenére, hogy a bronzkészítés bölcsőjétől, Mezopotámiától messze fekszik. A Kárpát-medencében kb. az i. c. 2. évezredben jelent meg a bronz, mint fém. Kedvezően hatottak a természeti adottságok, mivel ezen a területen egyaránt megtalálható a réz és az antimon, amelyek a korai bronzkészítés nyersanyagai voltak. Az itt élő népek kultúrájának emlékét őrzik a bronzból készült szobrok, edények és fegyverek. A honfoglalás ezredik évfordulóján emelt, a Hősök terén álló Millenniumi Emlékmű szoborcsoportjai is bronzból készültek. A réz és ötvözetei felületén a környezeti hatásoknak megfelelően korróziós réteg alakul ki. Ezen összetett vegyülctckből álló, gyakran vegyes oxid tartalmú bevonatot patina- rétegnek nevezzük. A bronzok patinaképződésének tárgyalására sokszor egyszerűen a rézkorrózió modelljét alkalmazzák, figyelmen kívül hagyva a bronzok óntartalmát. A következőkben bemutatandó modell az óntartalmat is figyelembe veszi [1], A patinaképződés atmoszférikus korróziónak tekintendő, így a fémfeliileten lévő csapadékból származó vagy a légkörből kondenzált - vizes elektrolitfilmben játszódik le. Az elektrolitokban lejátszódó korróziós folyamatokhoz képest két eltérést állapíthatunk meg:
