Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Lencz Balázs: Egy XIX. századi japán sisak restaurálása
3. ábra Az aranyozás sematikus kepe A jobb oldali kihajló nyakvédő lemez (fukigajesi) deformációjának kiegyengetése után hoz- zákezdtem a nyakvédő lemezek felvált lakkrétegcinek visszavasalásához. Ehhez olyan anyagot kellett találnom, mely megfelelő erővel, ugyanakkor rugalmasan rögzíti a felvált részeket, és egyben passzíválja a korróziós termékeket, valamint bevonó anyagként - bizonyos mértékben gátolja a vas korrózióját. Konzulens tanárom. Nemes Takách László kutatásai és megjelent cikkei alapján erre a célra poli(vinil-acetát) bázisú diszperziós ragasztók lettek volna alkalmasak. Az általa visszavasalásra alkalmasnak talált ragasztóanyagot fa alapanyagú műtárgyak restaurálására alkalmazta. Az általam restaurált kabuto esetében a fém alap korrózió elleni védelmét sajnos nem szolgálják megfelelően a poli(vinil-acctát) bázisú bevonatok, mivel nagy mértékben átengedik a nedvességet. Az összes feltételnek megfelelő anyag megtalálásában témavezető tanárom. Séd Gábor volt segítségemre. Az általa javasolt poli(butil-metakrilát) 30%-os toluolos oldatához 30%-os csersav oldatot kevertem, mivel a felvált rétegek alatti korróziót csak részlegesen tudtam eltávolítani a különböző tisztító és polírozó feltétekkel és kefékkel, ezért a mélyedésekben ülő korróziós termékek kémiai átalakítására, passziválására volt szükség. Az oldat konzisztenciáját úgy kellett megválasztanom, hogy ne legyen túl sűrű, hogy a legkeskenyebb résekbe is befolyhasson és a csersavnak is legyen ideje kifejteni hatását, de ne legyen túl híg sem, hogy az oldatból megszilárduló polimerrel megfelelő erősségű ragasztást lehessen végezni. A poli(buti 1-mctakrilát) a keverékben kettős szerepet töltött be. Egyrészt a visszavasalt rétegek ragasztóanyagát képezte, másrészt - műanyag bevonatként - a felületen maradó savnyomok mozgását és más anyagokkal való érintkezését akadályozta meg. A keveréket ecsettel és injekciós tűvel juttattam a felvált rétegek alá, és megszilárdulása után, viaszolt papíron keresztül, kb. 100 °C hőmérsékletű vasaló-pákával vasaltam le a felvált rétegeket. A nyakvédő lemezeket borító fekete lakkozás hiányainak kiegészítésében - az e témában - nagy tapasztalattal rendelkező egyetemi tanárom, Nemes Takách László útmutatásait követtem. A lakkozás hiányait eredeti anyagokkal és technikákkal szerettem volna kiegészíteni. Ez sajnos számos okból nem valósulhatott meg. Mégis arra kellett törekednem, hogy a kiegészített lakkozás szerkezetében, anyagaiban és színében lehetőség szerint minél inkább megközelítse az eredeti részek szerkezetét és összetételét, biztosítva ezzel a két anyag fizikai jellemzőinek, valamint külső megjelenésének hasonlóságát. Ezért a kiegészítéseket - Nemes Takách László az 1978-as Műtárgyvédelemben megjelent cikkében8 ismertetett recept és technikai eljárások alapján, a Magyarországon is kapható, természetes eredetű kopál lakkal végeztem. Az alapozó rétegeket alkotó lakk anyag összeállításánál a kopál lakkba megfelelő mennyiségű és finomságú kőporokat (dolomit por) kevertem. A munka megkezdése előtt akárcsak a feketítés esetében - próbákat végeztem kis, tisztított vaslemezeken. így tudtam
