Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Horváth Péter: Egy késő bronzkori (i. e. XII-X. századi) bronz lábvért restaurálása
I. A tárgy restaurálás előtt The object prior to restoration A felületet zöld színű korróziós termék borította. A korróziós rétegen helyenként ásványi szennyeződések, karbonátos lerakódások voltak. A korróziós termék többféle rézvegyület lehet, melyeket a szakirodalom részletesen ismertet. A lábvért földből került elő, így a felületet borító korróziós rétegben elsősorban oxidok és karbonátok jelenléte tűnt valószínűnek. A tárgy felületét nagyítóval vizsgálva több helyen lyukkorrózió nyomait, és kloridos korrózióra utaló világosabb zöld foltokat - amelyek inaktívaknak mutatkoztak - figyeltem meg. A kialakult korróziós réteg viszonylag egyenletes és igen vékony (0,02-0,09 mm) volt. Anyagvizsgálatok A restaurálás megkezdése előtt végzett anyagvizsgálatokkal a tárgy alapanyagának állapotát mértük fel. A vizsgálatok során röntgenemissziós analízissel, illetve elektronsugaras mikro-analí- zissel határoztuk meg az alapfém összetételét. A röntgenemissziós analízissel a felülethez közeli rétegek összetételét vizsgáltuk (a módszer egy felületi vizsgálat, az anyag 0,1 mrn-es mélységéig lehet összetételt meghatározni). A mélyebben fekvő rétegek összetételének vizsgálata a tárgyból vett minták keresztmetszeti felületén, clekteronsugaras mikroanalízissel történt. A mérések alapján a fém összetétele a felületen 61,74% réz és 31,25% ón, a mélyebben fekvő rétegekben 93,05% réz és 6,95% ón. A két analízis eredményeit összehasonlítva megállapítható volt, hogy a felületi rétegben az ón nagyobb mennyiségben van jelen, mint a mélyebb rétegekben. Ennek oka részben az ötvözőanyagok egyenetlen eloszlása, részben a korrózió során fellépő ónkiválás. A fém szerkezetében - a deformáció és a korrózió következtében - bekövetkezett elváltozásokat, illetve ezek mértékét metal- lográfiás vizsgálattal határoztuk meg. A mérések elvégzéséhez a tárgyból két helyről vettünk mintát: az egyiket a lábvért ép részéből, a másikat az egyik összehajtási élből. A minták felületét, a maratás után, mikroszkóp alatt 200x-os és 500x-os nagyításban vizsgálva és összehasonlítva megállapítható volt, hogy az összehajtás következtében a fém szerkezete a hajlítás irányába rendeződött, de nem történt oly mértékű szerkezeti torzulás, amely a tárgy egyengethetőségét hátrányosan befolyásolta volna.4 A kapott eredmények ismeretében került sor a munka megtervezésére, majd kivitelezésére. A kezelés menete Tisztítás Először a felületen lazán tapadó szennyeződéseket távolítottam el desztillált vizes lemosással, puha szőrkefével. Felületaktiválóként zsiralkohol-szulfátot alkalmaztam. 142
