Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Gajdó Gyula: A lombard vázlatkönyv: egy XVI. századi pergamen miniatúrafestő mintakönyv restaurálása

1. A vázlatkönyv károsodott állapotban The sketch book in its damaged form

átmérőjű foltok, lyukak és koncentrikus gyűrű alakú elszíneződések formájában. A lebomlás következtében a lyukak középpontja felé haladva a pergamen egyre gyengébb, törékenyebb volt. A lyukak szélein a kollagén rostok elváltak egymástól. A mikrobiológiai károsodás melléktermékei, bomlástermékei színes koncentrikus körök formájában övezték a lyukakat. A színes gyűrűk víz hatására nagyon sötétek lettek, ezért nedves pergamenöntéssel nem lehetett elkészíteni a pótlásokat.

A biszter

A biszter a miniatúrafestők tintája volt, amelyet előrajzolásra használtak. A XV. század elején már általánosan elterjedt. Összetételét tekintve három fő típusa ismert. Általában barna színű koromtintának tartják a bisztert, de ez csak az egyik típus. A bükkfával fűtött kályhák kéményében barna színű korom rakódik le, amelynek magas kátránytartalma van, ez a korom víztaszító. A kátránytartalmat hamulúggal (káliumkarbonátot tartalmaz) főzve tették vízoldhatóvá, így a koromszemcsék vizes kötőanyaggal jól keverhetők. A vizes kötőanyag legtöbbször gumiarábikum volt. Ha a hamulúgos főzés után hagyták leülepedni a koromszemcséket és csak a tiszta oldatot használták fel, az volt a második típus. A harmadik típus az előző kettő kombinációja volt, amihez földfestékeket is keverhettek. Például Rembrandt égetett szienát is kevert hozzá a színárnyalat módosítására. A hozzákevert gumiarábikum ülepedésgátló is egyben. A gumiarábikum savas jellegénél fogva térhálósodásra hajlamos, ezért a régi rajzokon a biszter vízérzékenysége kisebb.

128