Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tímárné Balázsy Ágnes: Irányzatok a textilrestaurálásban a XX. század végén
kevesebb beavatkozás” igénye.27 Sem az angol (UKIC, 1983) vagy az amerikai (AIC,1993), sem az ausztrál (AICCM, 1986) sem a holland (VeRes - Opleiding Restauratoren, 1995) Restaurálás Etikai Kódexekben nem találkozunk az „irreverzibilitás” szóval. Ez nem jelenti azt, hogy a textilrestaurátorok nem törekszenek az „eltávolítható” megoldásokra. „Eltávolít- hatóságon” pedig azt értik, hogy a tárgyhoz hozzáadott „idegen anyagok” indokolt esetben az eredetiek károsodása nélkül eltávolíthatók. Az „eredetiség” visszaállításának célját felváltotta a „műtárgy a maga jelenlegi valójában” felfogás, azaz mindazon nyomok megőrzésének igénye, amelyek a tárgy funkcióbeli használatát és történetét illusztrálják.28 Ebbe sok esetben beletartoznak a módosítások és az előző javítások, restaurálások is. Mindig hazafias érzelmek rohannak meg, ha arra gondolok, hogy E. Nagy Katalin kollégánk és a vele a magyar koronázási palást felmérésén együtt dolgozók már 1982-ben ezen elvek alapján döntöttek a minimális kezelés mellett és sokkal inkább a tárgy jó környezetének megteremtésében látták a tárgy további sorsának megfelelő biztosítását.29 Befejezésül néhány összefoglaló gondolat. Ebben, a restaurálás hagyományos, egyszerűbben követhető folyamatát felváltó, sokkal összetettebb és zűrösebbnek tűnő helyzetben sokan a konzerválás és a restaurálás közötti szigorú választóvonal meghúzásában keresik a lelki támaszt. Rengeteg definíció született az utóbbi évtizedben, amelyik megpróbálja megfogalmazni a különbséget a konzerválás és a restaurálás között. Textilrestaurátorok pl. egy 1994-es konferencián a következőképpen foglaltak állást: „a konzerválásnak az a célja, hogy megtartsa a tárgy fizikai és esztétikai egységét, javítsa annak fizikai és kémiai stabilitását, de ennek érdekében a restaurátor csak az elkerülhetetlen mennyiségű eredeti anyagot távolíthatja el és csak a minimálisan szükséges idegen anyagot adhatja hozzá. A restaurálásnak viszont az a célja, hogy a textilt olyan fizikai és esztétikai állapotba hozza, amilyennek hisszük, hogy eredetileg kinézett.”30 A mai felfogás ezt a definíciót messze túlhaladja. Ma már mindenki számára világos, hogy minden, a tárgy anyagát érintő konzerválási lépés irreverzibilis. Ezért a konzerválás-restaurálás szembeállítása helyett, inkább a beavatkozás vagy a megelőző konzerválás közötti választást hangsúlyozzák, mely utóbbin azt értik, hogy nem nyúlnak a tárgy anyagaihoz, kizárólag alátámasztásával, helyes raktározási és kiállítási körülményeivel próbálják állapotát megtartani. Sokkal körültekintőbbé vált a tisztítást, illetve bármilyen restaurálási beavatkozást megelőző döntéshozatal és nagyobb súlyt fektetnek az egész gyűjtemény egységes jó állapotát biztosító megelőző konzerválásra. Mindezen szemléletbeli változások nem megkönnyítik, hanem alaposan megnehezítik a mai restaurátorok munkáját. Kevésbé vannak kiszolgáltatva a muzeológusok kéréseinek, mint azelőtt: több szabadságot nyertek a döntéshozatalban. Ezzel elkerülhetetlenül együttjár, hogy a felelősségük is sokkal nagyobb lett. S bár a fenti példák a textilrestaurálás területéről illusztrálják a sokféle döntés lehetőségét, ezek a bizonyos mértékig új szempontok a restaurálás minden területén jelen vannak. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom angliai textilrestaurátor barátaimnak: Dinah Eastop adjunktusnak és Mary Brooksnak, a Southampton University Textil Conservation Centre Oktatási és Kutatási Osztálya vezetőjének tapasztalataik megosztásáért és Nell Hoare igazgatóval együtt megadott engedélyükért az esetek magyar nyelven történő közzétételéhez. 124
