Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Nagy Györgyi: A magyarországi szárnyasoltár-restaurálás története az első világháborúig

A főoltárt 1680-ban szétszedték, egyes részeit befoglalták az akkor készült barokk főoltár keretébe. A templom restaurálása (1879-1888) alkalmával 1888-89-ben Császka György püspök megbízásából ezt szétbontották, az oltárfigurákat átfaragták, átfestették, újra aranyozták; mivel az oltárszárnyak eredeti méretükkel nem illettek az új architektúrába, alul és felül megcsonkították.

Hasonló „szépítésen” esett át a székesegyház többi szárnyasoltára is:

Háromkirályok-oltár (1639-barokkizálás, 1888-89 renoválás), rajta a megbízó püspök címere

Mária halála-oltár, látszólag nem barokkizálták, de 1888-89-ben szintén renoválták.

Mária koronázása-oltár (1499) a Zápolya-kápolnában, az egyetlen, mely nagyobb beavatkozás nélkül maradt meg. Kisebb javítások történtek 1655-ben, 1855-56-ban és 1874- ben.

Divald 1895 óta utazik a Felvidéken, tanulmányozza, vizsgálja az építészeti emlékeket, az azokban felhalmozott képző- és iparművészeti műkincseket. 1903-ban a Szepesmegyei Történelmi Társulat megbízásából gyűjt anyagot a vármegye építészeti emlékeiről szóló munkához. A templomok sekrestyéjében, lomtárában, vagy padlásán a használaton kívüli regi felszerelési tárgyak között sok oltártöredeket talált. Például a szepeshe- lyi püspöki palotában lévő lomtár vagy a püspöki magtár „egymásra hányt, romlado- zó régiségeivel, műkincsekben gazdagabb bármily vidéki múzeumunknál".2,1

Ilyen felkutatott emlékekből áll a bárt- fai Sárosvármegyei Múzeum gyűjteménye (Berzeviczy Albert vallás- cs közoktatás- ügyi miniszter megbízásából gyűjtötte ösz- sze, 1906-ban nyílt meg) és a besztercebányai múzeum anyaga (1909-ben nyílt meg).

A Nemzeti Múzeum a századfordulótól kezdve következetesen gyűjtötte a középkori művészet emlékeit, például 1915-ben megvásárolta a csíkménasági Mária főoltárt.

Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe jutottak Divald Kornél feltáró munkája nyomán többek között a kisszebeni Keresztelő Szent János plébániatemplom főoltára cs két mellékoltára.

A Szépművészeti Múzeum szintén gyűjtötte a középkori táblaképeket és faszobrokat.

A XX. század elején Magyarországon a fa műtárgyak konzerválási és restaurálási problémája a középkori számyasoltárok és faszobrok megmentése. Műtárgyaink állapotára jellemző, hogy például a lőcsei Szent Jakab-templom főoltára annyira károsodott, hogy „bármely részén egy gyermek minden különösebb erőfeszítés nélkül áttolhatja az ujjait”, vagy a kassai Szent Erzsébet-templom főoltárának „eredeti régi felrakványa, mely apró szobraival együtt a XIX század elején váratlanul hullott le, s csaknem halálra sebezte a miséző lelkipásztort” ekkorra már 100 éve megsemmisült. 1

Előtérbe kerültek a különféle konzerválási eljárások, anyagok. Endrődy Sebestyén (nyugalmazott magyar királyi honvédszázados) festőművész találmányával indult ez a folyamat. Hosszú kísérletezés során feltalált egy olyan keveréket, mely paraffinból és japán viaszból a ridegséget és a kristályosodást csökkenti - állt. Rugalmasabb és olvadáspontja magasabb 60 65 °C , mint a tiszta paraffiné. 1913-ban tökéletesnek mondható találmá4. A szepeshelyi püspöki magtárban talált műtárgyak. Divald Kornél felvétele (I. Divald K.: Felvidéki séták)

Art objects írom the episcopal granary in Szepeshely/Spisska Kapitula. Photo by Kornél Divald