Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Antal Mariann: Bakócz Tamás esztergomi érsek címerével díszített tondó restaurálása
BAKÓCZ TAMÁS ESZTERGOMI ÉRSEK CÍMERÉVEL DÍSZÍTETT TONIK) RESTAURÁLÁSA Antal Mariann Összefoglalás: Két különböző ásatásból kerültek elő a címeres kő töredékei, érthetően különböznek a tulajdonosok. Feladatunk az volt. hogy a részek összeillesztését és a kiegészítést úgy végezzük el, hogy a darabok bármikor szétválaszthatóak legyenek, ugyanakkor a töredékek összetartozása egyértelmű legyen. A magyarországi reneszánsz kiemelkedő alkotása az esztergomi Bakócz-kápolna, melyet Bakócz Tamás érsek 1506-ban kezdett építtetni, maga számára sírkápolnául. Az épület belső terének jellegzetes kőanyaga a Gerecse finoman faragható és fényezhető vörös mészköve. Ehhez az építkezési korszakhoz kapcsolódik az a tondó, amelynek darabjain Bakócz Tamás címere ismerhető fel, készítése az 1500-1521 közötti időszakra tehető. A korábban ismert töredéket hosszú ideig a Bakócz kápolna kriptájában őrizték. Ennek jelenlegi tulajdonosa az Esztergomi Főszékesegyház. A másik töredék (ami valójában két darab) a bazilika keleti homlokzata előtti úttest felületéből és alapozásából 1984-ben került elő, a Fíorváth István vezette ásatások során. Ezen darabok tulajdonosa az esztergomi Balassa Bálint Múzeum. Az itt feltárt két darabot az azóta eltelt idő alatt összeragasztották. A Főszékesegyház és a Múzeum tulajdonában lévő két töredék korábban külön-külön került bemutatásra. Összeillesztésüket nehezítette az, hogy a faragott kő hátoldala nem volt megmunkálva, az úttestből előkerült kő hátsó felülete erősen megkopott, valamint az, hogy a két rész kis törésfelületen illeszkedett egymáshoz. Zavarólag hatott, hogy a faragványból kb. 1/5 résznyi körcikk hiányzik. Fenntartva azt a lehetőséget, hogy a hiányzó rész előkerül, olyan kiegészítést alkalmaztunk, amely bármikor könnyen eltávolítható. Első lépésként a két darabot címeres felükre fordítva raktuk össze és vékony alumínium fóliával történő izolálás után készítettünk egy műkő korongot, melybe a töredékek „beleültek”, megfordítva őket, a faragott síkok egy szintbe kerültek. A törésfelületeket és az alátét korongot hasonló módon izoláltuk, és a hiányzó körcikkhez öntőkeretet készítettünk, kis ráhagyással. A hiányt a faragvány kőanyagával azonos mészkőőrleményből készült műkőből öntöttük ki, a felületet faragással alakítottuk ki. Bár analógiák rendelkezésünkre álltak, a rekonstrukciót visszafogottan végeztük. A címerből csak annyit faragtunk meg, I. ábra: Vázlat az eredeti darabok (1,2,) és kiegészítések (3,4) elhelyezkedéséről 85
