Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Hutai Gábor: III. Béla király halotti jelvényeinek újrarestaurálása

Ezek közül a gyűrű, a mellkereszt és a textilek lemásolásáról nincs adatunk. Az elkészült, ma is a Nemzeti Múzeumban őrzött, még 1898-ban beleltározott másolatok fontos szerepet játszottak a leletek restaurálása során. A másolat korona mérete az egyik döntő bizonyíték a pántkorona eredeti méretének meghatározásakor, a kardmásolat keresztvasa pedig az 1967-ben rekonstruált hiányzó eredetinek a pótlásához. A másolatok 1898-ban, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban készültek. E múzeum épületében, vele szoros kapcsolatban működött az 1888-ban alapított Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola. Mindkét intézményben működött galvanoplasztikái osztály11. Ezüstből készült galvano- másolatokat emleget az irodalom; ezek valójában vörösréz készítmények ezüstözve. Részben öntöttek, másrészt hideg megmunkálással az eredetiekhez hasonló módon szereltek. Az eredetieken az évszázadok által okozott károsodások nyomait ezeken reszeléssel, kivágásokkal és maratással imitálták. A fémtárgyakat galván eljárással maratták és eziistözték12.

1967-ben a Magyar Nemzeti Múzeum állandó magyar történeti kiállítás megrendezésére vállalkozott. Ekkor a múzeum vezetősége megállapodott a katolikus egyházzal abban, hogy a múzeum leltárában lévő, a sírban enyészetre ítélt ékszereket kiemelheti a bemutatás céljára, s azokat restaurálja. A koporsókat 1967. január 30-31-én a MNM Restaurátor osztályán bontották fel12 (4. kép). A csontokat embertani vizsgálatok után a Mátyás templomban visszatemették. A tárgyak restaurálásáról február 8-án megbeszélést tartottak. Az itt készült feljegyzésből14 tudjuk, arról született döntés, hogy a király koronáját anyagával megegyező ezüst pántra kell tenni. Itt határozták el a kardról hiányzó keresztvas rekonstrukcióját is. A kiemelés után készült fényképek (5. kép) bizonyítják, hogy a tárgyak pusztulása miatti aggodalom nem volt alaptalan, különösen a királyi korona és karperec esetében.

A halotti jelvényekről és azok jelentőségéről

Magyarországon III. Béla és felesége sírja az egyetlen hitelesen feltárt királysír. A középkori Európában a királyi temetkezéseknek nem voltak írott szabályai. A használatban lévő uralkodói jelvényeket nem temették el, hanem házi vagy halotti koronát helyeztek a sírba. A királyi kincstárból kiemelt házikorona főként a XIII. századtól lelhető fel királysírokban, ez szerényebb, nem ünnepélyes alkalmakra használt ékszer volt. A halotti korona a halál beállta és a temetés időpontja közötti időben készült, jelképes hatalmi jelvény, amely csak a sírba helyezésre szolgált. Általában egyszerű pántkorona, csak keresztek vagy elnagyolt liliomok ékítik. Teljesen hasonlót láthatunk a vörösmárványból faragott, XII. századi kalocsai királyfejen is.

Európában a XI-XIV. századi feltárt királysírokból mindössze 17 korona ismeretes, ebből 10 halotti korona, a többi házi. III. Béla király sírja valamennyi között a leggazdagabb, hiszen csak 5 királyi sír van, amely koronán, gyűrűn, melltűn, ruhamaradványokon kívül

2. Varsányi János mérnök feltárás során készített rajza (1848)

59