Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Hutai Gábor: III. Béla király halotti jelvényeinek újrarestaurálása
III. BÉLA KIRÁLY HALOTTI JELVÉNYEINEK ÚJRARESTAURÁLÁSA I lutai Gábor Összefoglalás: Az egykori székesfehérvári Bazilika területén került elő 1848-ban III. Béla (1173-1196) és első felesége, Antiochiai Anna (t 1184) sírja; amely máig is az egyetlen hitelesen feltárt, és biztonsággal azonosított magyar királyi temetkezésnek tekinthető. Halotti jelvényeik - többszöri áthelyezés után - a Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításában kerültek a közönség elé 1967-ben. A tárolás és a bemutatás során keletkezett rongálódások tették szükségessé 1996-ban a király halotti ékszereinek újrarestaurálását. Elvégeztem a korona újbóli rekonstruálását, eredeti méretre való visszaállítását. Restaurálnom és újrakonzerválnom kellett a kardot, amelynek vége és markolatgombja darabokra törve került hozzám. Felújítottam a karperec rekonstrukcióját, a sarkantyú konzerválását. Megtisztítottam és megragasztottam a bizánci mellkeresztet. (1. kép) A leletek történetéről A két vörösmárvány koporsó, amely a királyi pár földi maradványait rejtette, a székesfehérvári Püspöki palota udvarán végzett csatornázási munkák során bukkant elő. E területen állott a Szent István királyunk által alapított székesegyház, amely évszázadokon át a magyar királyok koronázó és temetkező helye volt. Erdy János, a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre 1848 decemberében a Honvédelmi Bizottmány utasítására ásatásokat folytatott a helyszínen, a leleteket a múzeumba hozatta és még abban a hónapban bevezette a szerzeményezési naplóba1. Varsányi János mérnök feltárás során készített szép és pontos rajzai támpontul szolgálnak a tárgyak mai restaurálásához is (2. kép). Az év december 27-én már bemutatták a szakértőknek e kiemelkedő leleteket a múzeum egyik termében2. A beleltározott kőtárgyakat a kőtárban összeállított márványkoporsókkal és a csontokkal együtt az azt követő évtizedekben múzeumunkban őrizték. 1862-ben gróf Pálffy Móric királyi helytartó rendelkezése szerint a „budavári főtemplom kriptájában, koporsókba rakva, illő módon”2 elhelyezték a csontokat. Az „...ékszerek azonban továbbra is a Nemzeti Múzeum Régiségtárában, a nemzet tulajdonát képező egyéb kincsek között a látogató közönség részére üvegszekrényekben közszemlére kitéve maradtak”4. A tárgyakat 1884-ben bemutatták a Budapesten rendezett Ötvösmü-kiállításon5. A koronák rossz állapota miatt azonban 1896-ban az Ezredéves Országos Kiállításra már nem engedte át a leletegyüttest a múzeum igazgatósága6. 1898-ban, I. Ferenc József óhaja szerint, a királyi pár maradványait a közben átépített budavári Nagyboldogasszony templom (Mátyás templom) Béla-kápolnájában, díszes neoromán síremlék alá temették el ünnepélyes szertartással7. A síremléket Mikula Ferenc - a felújított Mátyás templom és a Halász-bástya szobrásza - készítette. A temetés napja 1898. október 21-re esett. Ekkor a csontokat és a tárgyakat összevegyítve amarandfa-, és üvegdobozokba helyezték, és így tették be a vörösréz koporsóba8. A sírba helyezés előtt készíti el Czobor Béla a tárgyak szakszerű, mindmáig legrészletesebb leírását. Gróh István a Magyar Királyi Országos Iparművészeti Iskola tanára (az 1896/97-es tanévtől az ékítményrajz tanszéken tanított) pedig rajzokat készített. Ezeket Forster Gyula tette közzé 1900- ban megjelent, III. Béla emlékezete c. nagy munkájában. Ezt megelőzően Hibján Samu tanár (az 1895/96-os tanévtől zománcozást tanít) másolatokat készített a tárgyakról, ezek még az eredeti állapotukat tükrözik9. Mihalik József, az Iparművészeti Múzeum őre elismervény eiből, „térítvényeiből”10 tudjuk, hogy másolás céljára mely leleteket vettek át a Nemzeti Múzeumtól. A király, a királyné koronáján, a kardon, a jogaron, a karperecén, a sarkantyúkon kívül a király me 11 keresztjét, a királyné gyűrűjét és a ruhafoszlányokat is átvették. 57
