Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Antal Mariann: A székesfehérvári szarkofág fedelének rekonstrukciója
és Hungarocell felhasználásával, beleillesztve az eredeti töredék-darabokról készült két másolatot. A váz könnyű anyagokból való pontos kialakítására a nagy méretek miatt volt szükség (a végső méretek: legnagyobb hosszúság 245 cm, legnagyobb szélesség 126,5 cm, magasság 55 cm). A munkát átvéve újabb méréseket végeztünk. Mivel a rómaiak a szarkofágot együtt szerkesztették a fedéllel, kerestük azt a mértékegységet, amely a szerkesztésben modulként szerepelhetett. Ezt a sírláda magassága adta (1 lépés = 74 cm). Ez azért nem volt egyértelmű, mivel a szarkofág alsó síkját nem faragták meg. Valószínűleg a padlóba süllyesztették, vagy lépcsőszerű emelvénybe építették be. A rövid oldal szélessége 1,5 lépés, a hosszoldal 3 lépés. A főmotívumok beosztásánál is használták a lépést, mint mérték- egységet. A fedéldarabok jól beleillenek ebbe a szerkesztési módba. A fedél magasságának meghatározásához a két nem párhuzamos rézsűs sík metszésvonalát használtuk fel. így a fedőlap szélessége fél lépésnek adódott (1. ábra). Ezek alapján a Mihály Jolán által elkészített vázon néhány módosítást végeztünk. így a fedelet kicsit magasabbra vettük, az akro- térion-darab íveit folytatva viszont kisebb magasságot kaptunk az akrotérionokra, a vázhoz képest. Mivel egyértelműen csak a sarok-akrotériont tartalmazó töredék helye határozható meg, a kiállítási szempontokat figyelembe véve (Dr. Kovalovszki Júlia kérésére) a másik töredék is a fedél jobb oldalán kapott elhelyezést. A méretek pontos betartására nem volt lehetőség, mivel a sírládán, és a fedéldarabokon is jelentős eltérések - akár 2-3 cm - mutatkoznak az egyes ívek, formák méreteit illetően, valamint a szögeknél is nagy elcsúszásokat tapasztaltunk (a sarkokon a derékszögekben). A végső forma kialakítása gipsz felhordásával történt, melybe kőport kevertünk adalékanyagként, hogy a megmintázott felület ne sima, hanem kicsit durvább, kőszerűbb legyen. Ezt követően a végső felületet vissza- faragással, csiszolással alakítottuk ki. A fedél és díszítő motívumainak teljes rekonstrukciójához a töredékek által hordozott információ nem volt elégséges, a jelzésszerű megjelenítést a tárgy nagy méretei miatt kevésnek éreztük. így a középutat, az érzékeltető rekonstrukciót választottuk. A sarok töredékelemből az elülső, rövid oldal szimmetrikus elrendezése és fülkés kiképzése lehetővé tette a teljes oldal egyértelmű rekonstrukcióját. Ezen az oldalon a díszítmény egy centrális kereszt ikerfákkal. A korai keresztény művészetben gyakran előfordul a kereszt madarakkal, angyalokkal való ábrázolása szarkofágokon, amely a halott égbe szárnyaló lelkét szimbolizálja, hasonlóan a székesfehérvári sírláda főjelenetéhez (5. kép) /12/. A keresztet olykor ikerfák, őrfák veszik közre (jelentése: a szilárd hit kapuja Jézus) /13/. Hasonló ikerfás elrendezést találunk egy székesfehérvári ívsoros párkány ívterének díszítményében (6. kép) 191. A szarkofág-fedélen az előbbi homloklappal ellentétes, hátsó rövid oldal nagy valószínűséggel díszítetlen egyszerű sík volt, megmunkálás nélkül. A sírládán is ugyanez az oldal szintén díszítés nélküli síklap, egyszerű kereteléssel. A sarok-töredéken a rézsűs oldalba bemélyített háttérből és annak keretezéséből 5. kép: Kereszt madarakkal, Theodorus érsek VII. századi szarkofágja Ravennában, Apell, J. W. nyomán 53
