Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Antal Mariann: A székesfehérvári szarkofág fedelének rekonstrukciója
A SZÉKESFEHÉRVÁRI SZARKOFÁG FEDELÉNEK REKONSTRUKCIÓJA Antal Mariann Összefoglalás: Igen korai keresztény kőemlékünk ez a díszes szarkofág, amelyet a székesfehérvári romterületen találtak csaknem 200 évvel ezelőtt. A szarkofág egyesek szerint Szt. István királyunk sír- ládája volt. A szarkofág alsó része viszonylag épen került elő, míg a fedélből két töredék-darabot találtak csak meg. Jelenleg az alsó rész a romkertben lévő épületben lebetonozva várja a látogatókat. A kb. 30 éve Szakái Ernő által azonosított két fedéltöredék jelenleg a Szent István Király Múzeumban látható. Jelen munkánkkal kísérletet tettünk arra, hogy a két töredék felhasználásával rekonstruáljuk a szarkofág fedelét és az aljjal együtt bemutassuk, hogy milyen lehetett a szarkofág teljességében. A fedél rekonstrukciója során Szakái Ernő rekonstrukciós rajzából indultunk ki, amit több helyen módosítottunk. Az eredeti két töredék-darabról készített gipszmásolatot beépítettük a fából és Hungarocellből kialakított, feltételezett formát követő vázra. A kőszerű megjelenés érdekében kőőrleményt tartalmazó gipszből mintáztuk meg az ismétlődő díszítő-motívumokat és az egyértelműen kikövetkeztethető részleteket. Az így rekonstruált fedélről gipsszel, illetve poliuretán-habbal merevített szilikongumi negatívot vettünk, majd ebbe öntöttük bele az epoxi műgyanta és dolomit őrlemény keverékéből készült rekonstrukciós másolatot. Ma már általános igényként merül fel a múzeumokban a hiteles másolatkészítés a műtárgyakról. Ennek oka lehet a műtárgy védelme, adott történelmi emlékhelyen való őrzése, méretei, nehéz mozgathatósága. Ezen okok játszottak közre, mikor néhány évvel ezelőtt Báthy Géza vezetésével műgyanta másolat készült a székesfehérvári szarkofág alsó részéről a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A millecentenáriumi kiállításra Dr. Kovalovszki Júlia középkoros régészünk javasolta, hogy készüljön el az alsó részhez a fedél rekonstrukciója is. Törtcneti-művészcttörténeti áttekintés A szarkofágot 1803-ban találták a székesfehérvári királyi bazilika területén. Nagy Emese kimutatta, hogy ez egy római szarkofág átfaragásával készült /I /. A római kori főnézet az egyik hosszoldal volt, két fülkével, Attys figurákkal és sírfelirattal. Ezt a síkot a román kori kőfaragó bemélyítette, a figurákat növényi motívumokká faragta át. A fülkék megmaradtak és a legmagasabb részeken a sírfelirat részletei felismerhetőek. A fennmaradt helyet kerubbal és rozettákkal töltötte ki, melyeket hármas szalagfonat keretei. A másik hosszoldalon a mester szabadon komponálhatott. A díszítőmotívumok - kerubok és rozetták - a Bibliában is szereplő díszítőelemek 111, a szarkofágon halállal kapcsolatos szimbólumok, az öröklét és Krisztus hatalmának kifejezői. A rövid oldal a román kori főnézet, melyen a halott lelkét szimbolizáló pólyást angyal emeli a mennyekbe. A bizánci ikonográfiában csaknem kizárólag a „Mária halála” jeleneteknél alkalmazták ezt az ábrázolást. Ettől eltérően csak kiváló személyeknél fordul elő /3/. Feltételezés szerint Szent István számára készült a szarkofág, újabban halála után 45 évvel történt szentté avatásával és újratemetésével hozzák kapcsolatba /4/. Keletkezését 1083 körűire datálják, egyrészt a faragási stílus, másrészt az Árpád-kori legendákkal történt összevetés alapján 151. Ezek hangsúlyozzák István király Mária-tiszteletét. Temetkezési helyéül szánt királyi bazilikát Máriának ajánlotta, s halála előtt fohászkodott, hogy halála Mária mennybemenetelének napjára essék. A legenda szerint így is történt 161. Nagy Árpád véleménye alapján a szarkofág Szent Imre herceg személyéhez fűződik 111. Kralovánszky Alán a szarkofágot Géza fejedelemhez köti. Szent István sírjának és kultuszhelyének 1970-71-es és az 1988-as ásatásai során a bazilikában talált mészkő 49
